Jó kis kocsma

Amikor elbúcsúztunk Pók Tamástól, akinek a Kistállyai úton van a pincéje, azzal bíztatott, hogy nagy esélyünk nincs már 10 óra után bárhol inni. Nem is lett volna nagy tragédia, mert kaptunk nála eleget, de hát az ember mindig többet akar.
Első hely a Boszorkánytanya volt, ott nem kaptunk semmit, orrunk előtt zártak be s nem tudtuk magunkat bekönyörögni. A Desszert cukrászdában már nagyobb szerencsénk volt, mint ahogy a Zellerházat is nyitva találtuk párszáz méterrel odébb.
Jó kis kocsmahangulat volt, kiültünk a teraszra a sörünkkel, mert ugye borozás előtt be kell állítani a Ph-t, utána meg sörrel szétcsapatni az élményt. No ez rendben volt. Valami nagyipari sört ittunk, de megfelelt a célnak. Az árak barátságosak, a közönség és a tulaj is, akikkel kedélyes beszélgetésbe elegyedtünk. Jó volt itt lenni. Ez volt a fotóvesztéses este, úgyhogy illusztrációk ezúttal nincsenek.