Böngéssz a legfrissebb budapesti értékelések között!

A vendégek többsége külföldi, de a magyarokat is nagy szeretettel fogadják. Az egész Bors-csapat nagyon lelkes, motivált, dolgos. A hely alapterülete kicsi, ülőhelyek nincsenek, csak könyöklő a fal mentén, de sokan kint esznek simán az utcán, mivel terasz sincs. Egy zseniális currys sütőtök levest ettem, igaz, kartonpohárban, műanyag kanállal, mert itt nincs "rendes" tányér, evőeszköz. Igazán különleges leveseik vannak, mindenkinek ajánlom.

Rendelésre készítenek egész tortát, és voltak egyáltalán nem autentikusnak tűnő színes-habos csodatorták is, szerintem ezeket a perzsa gyerekek számára veszik szülinapi zsúrra, más célközönségre nem tudok gondolni. Kávét, teát lehet még kapni a sütik mellé. Inkább érdekes, egzotikus kaland volt ide benézni, de nem bánom. A kiszolgálás kedvessége tényleg nem mindennapi. A kóstoltak közül volt jó pár középszerű is.

Igaz, itt belassul a világ, nincs kapkodás, nincs rohanás, a kiszolgálás is kényelmes, belassult, türelmes. A kínálat mit sem változott az évek során, s továbbra is igen népszerű hely magyarok és külföldiek között is. Az árak azért itt is kúsznak szépen felfelé, az általam általában preferált India menü ára is már 3000 Ft feletti. Cserébe lehet választani, a főételek közül kettőt, a kétféle rizsből, kenyerek közül puri vagy naan, igaz, chutney csak egyféle volt, fahéjas-almás. Jár még a menü mellé egy pohár gyömbéres-rózsavizes limonádé. Nagyon finomak az ételek, kiemelkedően jól eltalált a fűszerezés. A Govinda évek óta bizonyítja, hogy a húsmentes étkezés is lehet izgalmas, fűszeres, karakteres és finom. A pincében továbbra is gyenge a térerő, viszont a bankkártyás fizetést már megoldották. A Govinda még sosem okozott csalódást, nem is tudom, hány éve járok már ide enni.

Akkoriban a konyha megújuláson esett át, és a prémium gasztronómia irányába kacsingattak, de jelenleg inkább a hagyományos, magyaros konyhát viszik tovább, bár azt korrekt módon. Eléggé húshangsúlyos az étlap, csülök, csülkös pacal, cigánypecsenye, brassói, a halak terén harcsapaprikás, rántott harcsa, lazac steak, egészben sült pisztráng, harcsa gyros. Árban nem a legolcsóbb, ebédmenü hétköznap sincs. A levesek 3000 Ft-ot súrolják, a desszertek 2190 Ft-ért, a főételek 4000 Ft-tól felfelé, a táblás ajánlat rozmaringos báránygerinc 8990 Ft. Erre még kötelező szervizdíj is kerül. A májgombócleves piros zománcos kislábosban érkezett, két hatalmas gombóccal, némi leveszöldséggel. Igazán kiadós kezdés. Az előételek közül hortobágyi palacsintát kértem, szerencsére egy darabos kis adagot is kínálnak. Ez is zománcos serpenyőben érkezett. A paprikás szósz kellő mennyiségű, jó állagú és ízű volt, a palacsinta tölteléke azonban nekem nem nyerte el a tetszésemet. Az sem, hogy csípős paprika került a palacsinta tetejére díszként. Házias jellegű kenyeret külön kérésre kaptam, nem prémium kézműves minőség, de friss, foszlós volt. A kiszolgálás korrekt, nem túlzó. Bodzaszörpöt ittam mellé. Összesen 5200 Ft-ot fizettem. Inkább az idősebb, hagyományos ételeket és környezetet kedvelő vendégeknek ajánlom az Aranyhalat, de akár családi köszöntésekre is. Amikor nyáron, hétvégén jártam erre, teltházuk volt, így érdemes lehet asztalt foglalni.

Sajnos arra a kérdésre, hogy a kimért bor melyik pincéből való, azt a választ kaptam, hogy műhelytitok. Általában a minőségi helyek büszkék szoktak lenni arra, hogy ki a beszállító, de hát legyen ez az ő problémájuk. Tény, hogy megy a hely lassan 8 éve, 2016-ban nyitottak, ugyebár. Sikert kívánok nekik és azt, hogy minél több követőre találjanak, minden kerületre ráférne egy ilyen színvonalas egység.

Dunyov István, azaz Stefan Dunyov bánáti bolgár család gyermeke volt, csak nem akartam ide cirill betűket írni, hátha nem kezeli az oldal. A magyar szabadságharcban sok nem magyar vett részt, vagy 170 éve, közismert, hogy az aradi vértanúk jelentős része sem magyar származású, de még a legmagyarabb költőnk is inkább Petrovics volt előbb, mint Petőfi, Bem apóról, aki lengyelként kezdte, és Aleppóban oszmán pasaként fejezte be, nem is beszélve. . . ebből a színes nemzetközi palettából cseppet sem lóg ki a bolgár huszár, Így bolgárként előbb a szerbeket hányta kardélre, aztán a románokkal számolt le, mikor éppen ki volt az aktuális ellen. Harcolt magyarok oldalán is osztrákok ellen, többször megsebesült, elfogták, aztán amikor módja volt rá, hát az olaszokkal harcolt vállvetve, mert valahol csak harcolni kell. Állítólag élete vége felé Olaszországban Kossuth Lajossal is jó barátságban volt, szóval, sok mindent lehet róla megtudni, de a lényeg az, hogy ez egy nagyon jó szobor, kifejezett mutatós köztéri alkotás.

. . én aztán a sós karamell tortára vágytam, az kedvesebb volt, mint kiderült, Toma almalevet társítottam mellé és kávét ittam tejjel. A süti, meg a folyadékok mind ártatlanok, ők csak befejezték földi pályafutásukat, azaz megváltóként feláldozták magukat értem. Ha a személyi tényezőt lehámozzuk, továbbra is jó ez a hely. Sós karamellás: 1150 Ft, Toma almalé 790, americano kávé 750 Ft.

Két vidám lány volt a pultban, szívesen voltak kedvesek, és már ez megdobta két ponttal a hangulatot meg még a bogyós lé ízét is. Megbeszéltük a szívószállal való pohárszurkálásos kudarcomat, a leány felajánlotta, hogy ok, akkor majd ő elköveti a kegyelemdöfést. Nézem, nézem a számláimat, a Bonboncha háromdecise többe kerül, mint a Bubu fél literje. Azért ez mégis valami! Mindenféle színes bogyókák kerültek a poharamba, egyből elkezdtem gügyögni, hogy autentikus legyek, a lánynak nem sikerült elsőre a beszúrás, de másodikra igen, azt mondják, ez a bőrszerű pohárlefedés valami ázsiai előírás. És azért van itt is. Meg voltak még a pulton poharas félkész levesek is, na, az sokkal drágább volt annál, mintha ugyanezt a közértbe vennéd, és azt mondták, régebben sushi is volt, de nem vették a járókelők, hát abbamaradt. Közben jól elszórakoztam a bogyók levadászásával és zajos kiszippantásával.