Évekkel ezelőtt vittem tőlük hazára pár adag halászlét a családnak, sűrű volt, jó ízű, szinte megállt benne a kanál, 10 pontból 10-es. Nem vagyok nagy halevő, de évenként egyszer vagy kétszer nagyon megkívánom, és korábbiakból kiindulva gondoltam rendben lesz ez. Pár nappal ezelőtt érdeklődtünk náluk, hogy lehet-e még náluk halászlét kapni (Haldorádó, érted, HALdorádó, szóval csak, hogy biztos legyen). Egy udvarias férfi a vonal végén elmondta, hogy bár pont akkor fogyott el, minden nap van. Kérdeztük, hogy el is lehet-e hozni, és, hogy szombaton hoznánk el. Igen volt a válasz. Elmondta, hogy milyen halászlék vannak, tájékoztatott az árakról, kedves volt, minden rendben ment. Szombaton ketten megjelentünk az étteremben. Közepesen tele volt vendégekkel, látszott, hogy csúcsidőszak. Odamentünk az épp pultnál lévő férfi felszolgálóhoz. Köszönés után mondtam, hogy halászlét szeretnénk elvinni. Mintha közeli hozzátartozójára tettem volna kellemetlen megjegyzést, felháborodással közölte, hogy nincs elvitel. Egy pillanattal később megjelent a hely női felszolgálója, és határozott hangon megerősítette, hogy nincs elvitel. Az egész olyan furcsa volt, mintha azt az egyetlen egy kérdést tennéd fel valahol, amit ember fia azon a "szent helyen" fel nem tehet. Ekkor kellett volna nyúlcipőt húzni és eltűnni, de nem ez történt. Rövid beszélgetésbe elegyedtünk. Kérdeztem, hogy azért nem tudjuk elvinni, mert nincs tároló eszköz? Igen volt a válasz. Elmondtuk, hogy mit beszéltünk telefonon, csakhogy közülük senki nem emlékezett, hogy ilyet beszélt volna valakivel. A felszolgáló pár női tagja próbálta menteni a helyzetet, mondta, hogy meg fogják oldani, és, bár ekkor már mondtam, hogy annyira azért nem fontos, hátra ment a konyhába. Igazából ekkor már végképp nem akartam venni tőluk semmit, de ha már "megoldják", akkor leadtam egy halászlére megrendelését, három helyett - kár volt. A konyhába érve a hölgy leadta az elviteles rendelést, majd erre válaszul a hely mesterszakácsa kiordított, hogy a kert végében ülő vendég is tisztán és egyértelműen hallja: "NINCS ELVITEL! ! ! ". Ekkor már én is szóvá tettem, hogy ezt talán nem a vendég előtt kellene csinálni. De még mindig nem húztunk el, maradtunk, leültünk egy asztalhoz, hiszen már a rendelés leadva. . . Tíz perc elteltével a felszolgáló pár férfi tajga odajön az asztalhoz, ahol várjunk, hogy elvihessük a levest, és megkérdezi, hogy mit rendelünk. :):):)
Az egész annyira groteszk volt, de mégis végig úgy vártunk ott mintha koldulni mentünk volna, nem vásárolni. Nyilván az zavarta őket, hogy elvitelre kértük az ételt, de senki nem szorított pisztolyt a halántékukhoz, hogy adjanak, alázásba belemenni a részükről nem kéne. Otthon kinyitottam a levest. Nem mondanám, hogy nem ajánlom a helyet, mert egy ételből nem lehet megítélni a többit, de ami a csomagban, volt, az egy félig áttetsző, híg, paprikás víz, de hal azért volt benne. Innentől összegezve már a szubjektív: pár percig merengve nézve az ételre, bizalmamat teljesen elveszítve a kiordibáló mesterszakács munkája a lehetséges testnedveivel együtt a legrövidebb úton a vécé lefolyóban végezte. Összességében, inkább mégsem ajánlom a helyet:)
Jó étvágyat!
