Az ittjártam.hu alapján választottam ezt a helyet.
Közben elmentünk vagy 10 étterem mellett, mindenhol vidáman ettek, de bennünket ez nem tántorított el! A legjobbat akartuk! És persze meg is lett. Háááát szóval, módjával nem egy rossz hely ez amúgy. Egy kapu alá bementünk, székek, asztalok, vendég alig, pincér viszonylag gyorsan jött, kedves is volt, étlapot is hozott, na, a választék az nem túl nagy, de azért találtunk ennivalót, persze! Meleg is volt, szomjas is voltam, kértem egy limonádét a ház ajánlatából. Mit mondjak, bőszítően lassan talált el hozzám. Két asztalnál. , ha ültek, négy ember szolgált fel, egyik nem tudta, hogy mit kéne kivinni és hová, valahogy nem igazán volt koordinálva az egész. Az áfonyás limonádé tehát megjött nagysoká, kértem gulyásleves, meg megrendeltük a második fogásokat is, elképesztően sokára jött ki a leves is egy eddig nem látott nő mászkált a kis bográccsal a kezében, és közben némán grimaszokat vágott és úgy kérdezte, hogy ezt az izét meg kinek és hová? Azután megérkezett. Korrekt leves volt, nem egy bajnok gulyás, nem panaszkodom, volt benne hús is, krumpli is bőven, de valahogy olyan kis éttermi volt. Hiányzott az az íz, amiért a gulyást szeretjük. Nem kínált fel hozzá a felszolgáló erőspaprikát. Egy másik asztalnál a bableveshez azonnal ajánlotta. Nem volt sok a leves, de nem is volt rossz, megettem, és vártunk, vártunk és vártunk a telefonunkkal játszottunk, Facebookoztunk, hogy teljen az idő. Aztán jó sokára meg is érkezett, de már a két óra utolsó félórája ketyegett a parkolóidőnkből. A két második fogás elég látványosra, igényesre sikeredett, a melléadott uborkasaláta meg, mintha valaki kimarkolta volna egy üvegből és csak úgy belevágta volna a tányérba. Az lehangoló volt. De ettünk, mint a gép, mert múlt az idő, és még az utolsó falatoknál szóltam. , hogy fizetnénk gyorsan, mert sietünk! Mondjuk, hogy nagy nehezen azért összehoztuk ezt a négyest, de a legközelebb megelégszem egy másik étteremmel is.
