Macok Bisztró és Borbár Eger

5-6 perc után kipáteroltak bennünket egy másik asztalhoz mert a pincér ,,elnézett valamit az asztalrendeléseknél,, Beismerem, személy szerint kissé konzervatív vendég vagyok, de nagy vendéglöi tapasztalatokkal Európán belül. A rendelésem Konfitált kacsacomb káposztás tésztával + különbözö erdei gyümölcsök, narancs és ha jól emlékszem valamilyen aszalt szilva szerüség is volt a tányéron. Egy szó mint száz a szakács kitett magáért, csak talán túl aktív és kreatív volt a sok amúgy is nagyon aromás ,,széna szalma búzavirág,, ízekkel. A kacsacomb száraz, sótlan izetlen ,,natúr combra,,sikerüt a káposztás tészta /nem tudom elképzelni, miféle múzsa csókolta homlokon a szakácsot, hogy egy ilyen a körethez dolgozza ki magát/. . . . A kacsacombhoz már a narancsi es elég aromásnak tünik, de a káposzta, meg a rengeteg bogyós gyümölcs csak rontottaz étel minöségén. . . számomra ehetetlen volt és nem találtam gusztusosnak sem. A pincér hatalmas meglepetése persze nem maradt el, mert körülöttem a többi vendég szinte minden egyes ételt amit kaptak, azonnal okostelefonokkal fotóztak és küldözték a haveroknak, anyukáknak, nagyiknak. . ezt én gondolom így ,ha fotóztak mindent. . . . Szóval köszi szépen, de ide soha de soha még egyszer - éhesen jöttem és mentem.

No, de vágjunk a medias résébe! Külcsín: a kerthelyiségben foglaltunk helyet. Enyhe kosz és lelakottság. Pl. a behúzott napellenzők vásznain többéves koszcsíkok, a falakon az időjárás nyomai látszanak, a zöldövezet - kvázi a buxus - belógott az asztalba - középszerűség. . . Személyzet: mintha szegény anyámat hallanám, aki pedagógus volt, ő szokta tréfásan jellemezni a szakmát eképp: jó dolog tanítani, csak az a sok hülye gyerek ne lenne. . . A pincérekre ugyanez vonatkozik: itt van ez a csendes vasárnap délután, a kuncsaft meg csak jön, jön, ahelyett, hogy a várban művelődne valamely kultúrprogramon. . . - de kiváruk! Előétel:Kencék, krémek - még ez volt a legjobb. Üdítő friss ízek, igazán finom, a szervírozás gusztusos, a mennyiség ahhoz képest sok, hogy nem kaptunk hozzá elég kenyeret. Lehetett volna a krém kevesebb, akkor nem tűnik fel. Főétel I. : Bikavérben párolt marhapofa dödöllével, grillezett laskagombával - itt már megbillent a dolog. A marhapofa szálas, nem omlik az ember szájában, az ízek elmaszatoltak. Nem volt rossz, de amennyire felértékelték ezt a helyet, az ember többet várna. Főétel II. : Rohodi charolais steak fűszeres grill zöldségekkel BBQ-szósszal - jelentem, ismerem a charolais marhát, ettem több helyen is sztéket ebből a fajtából -, de ilyen rágós, inas darabhoz nem volt szerencsém. A charolais marha nem ilyen! Ne adj' isten nem valami made in Metro, ARO gyártmány volt :) ? Desszert: Túrógombóc tejfölhabbal, házi sárgabaracklekvárral - igazn szép tálalás, étvágygerjesztő kinézet, de az íz most is középszerű. Megettem, oszt jó' van! A túrógombóc kesernyés, ami nem lenne baj, ha a kiegészítőkkel tudná az ember beállítani az ízeket. Ehető, jó is, de a színvonalat, amit elvártam, nem hozta. Összefoglalva: nem értem, hogy a Gault&Millau miért emelte ki ezt a helyet, vagy ennyire változik a színvonal? Pedig pont emiatt az ajánlás miatt választottuk. Félreértés ne essék: jót ettünk, megfelelőek voltak az adagok - tehát nem túllőve -, de ez egy középszer. . .

céklával színezett chiamag nélkül is jól ellennék és ennék, de hát ez egy ilyen hely. Mindenképpen ajánlom kipróbálásra, nem a megszokott főzési és tálalási szemlélet. Az extravagancia a berendezésben, dekorálásban is megjelenik pl. narancssárga karácsonyfa (imádtam). Ide ne bekapni gyere, hanem kikapcsolni a megszokásból.

A madártej rendben volt, szerettük, de nem volt kimagasló. Biztos, hogy visszajövök még ide, mert összességében tetszett a hely.

Általában ettől eleve ideges leszek, s magam megyek oda valamelyik felszolgálóhoz, de most kedvem volt megnézni, mikor vesznek észre. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy innen kezdve felszolgálóm kifejezetten kedves volt, ellentétben kollegájával, akivel először találkoztam, tőle is köszöntem el táévcozáskor, így hozta a sors, akkor is elég barátságtalan, érdektelen, rosszkedvű volt a kisugárzása. A A kedvesebbik pincér kérdésemre kifejezetten bíztatott, hogy míg várakozom, olvasgassak a polcra kitett remek gasztronómiai kiadványok körül. Éltem is a lehetőséggel, átlapoztam Dobos C. József Magyar – francia szakácskönyvének reprintkiadását. Egy lecsókrémleves rendeltem kolbászchips-szel valamint libamáj brullée-t ezzel-azzal. A lecsókrémleves hideg volt, ez inkább vakmerő, mint bátor húzás, szerintem melegebben jobban esett volna. A kolbászchipsz helyett morzsa jobb lett volna. A fogással még lehet kísérletezni, még javításra szorul. A brullée műfajába sem ártana a séfnek beleásnia magát, amit kaptam az olvadt, tartás nélküli volt, miközben egész jó brulléket lehet ma már csinálni és enni. Ez csalódás volt. Ezzel együtt megadom a helynek a négy szívecskét az ételrovatba, mert még így is jobb volt a teljesítmény az átlagnál, de lényegesen gyengébb annál, amit az ember elvár egy neves séftől és egy 11 Gault Millau pontos helytől. Nem beszélve az egri szinten meglehetősen magas árakról.

Az ételek tálalása rendben volt viszont túlzott elvárásokat támasztott az ízekkel szemben: egysíkú ízek, elégtelen fűszerezés volt jellemező mind a levesek, mind a főfogások tekintetében. Ezzel szemben a csokis brownie szarvasgombás olajjal izgalmas volt. Borokat nem ittunk. Az étterem új stílusa kellően laza, nekem nem üzen semmit. . . Összességében közepes/jó.