Csülök Csárda Esztergom

Gyors és udvarias kiszolgálással kaptuk meg a kért ételeket. Ezek az eddigi tapasztalatainkat is beleértve, változatlan mennyiségűek, illatúak, ízűek voltak. Egyszóval tökéletesek! Megfogadtuk, hogy továbbra is rendszeresen visszajárók leszünk. Minden flottul megy és minden finom! Hajrá!

. . a terasz kint tele volt, de a fene akar egy forgalmas út porában enni, így hát inkább bementem. Bent kevesebben voltak. Kényelmesen befészkelődtem egy hatszemélyes asztalhoz, étlap érkeztetett, én meg a májgombóc levest favorizáltam, meg valami bundázott pulykamellet. Nem kellett nagyon soká várni. Egyébként a vendégek zöme szlovák. Hallgattam a ricsajos gyerekeiket. A leves jó volt! Megkérdezték, kérek-e erőset hozzá, kértem. A végére még jobb lett a leves. A gombócok a szokványos rúdról levágott hengerkedarabok voltak, de ízletes volt az egész. A második már nem lett akkora találat. Arra nem készültem, hogy egy hatalmas kupac sajt lesz a tetején, és a több centis hideg sajton kell átküzdenem magam, hogy a húshoz jussak. Meg aztán, azt gondolom, ennek rá kellett volna olvadni a húsra, nem olvadt rá semmi, a sajt győzött, teljesen lehűtötte az egészet. Az alápakolt saláta semmilyen volt, nyers zöldségkeverék. Meg a köret is ízetlen volt, rizs, kukoricával, De azért szófogadó módon megettem. Már csak egy limonádét kértem, kaptam is, végül is citromos volt, oltotta a szomjat, de semmi érdekes. A pincér nem is volt barátságtalan, de barátságos sem, inkább fáradt, vagy unott. Az egyik konyhai dolgozó kijött enni, ocsmány módon könyökölt és tátott szájjal csámcsogott. A konyhából meg néha gyalázatos zene szólt kifelé. A számlában nincs szervízdíj, mondtam, kerekítse fel 7000-re, nem volt elragadtatva a felszolgáló. Hát így jártunk, ő is, én is.

Biztos vissza terünk mert vannak olyan ételek amit szintén szeretnénk meg kóstolni Ha valaki igazán vendégnek szeretné érezni magát és finomat kíván enni akkor ezt a helyet nem szabad kihagyni meg éri az árát ebbe a furcsa világban ritka

Ekkor az egyik pincér rám förmedt, hogy azt csak neki szabad kivenni, mert azt csak ő útheti be az asztalhoz. Mondom itt van tessék, akkor üsse be. Erre folytatta tovább kioktató stílusban, hogy mit képzelek, ez egy elit hely, nem a sarki abc. Igazából nem ez a kemény, hanem hogy még két pincér beállt mögé támogatólag. Utána nagy nehezen találtak nekünk asztalt, le akartunk ülni, erre hasonló stílusban elkezd pattogni, hogy még takarítani, fertőtleníteni kell. Közben a másik két pincér a pultos csajjal megdumálta, hogy "-mi van, vasárnap van? ", "-nem csak ostobák". Nagyjából úgy voltam ekkor, hogy én itt egy fillért nem fogok elkölteni. Amikor ezt előadtam félhangosan a többi családtagnak, akkor egy pillanatra megfagyott a levegő. Utána az egyik pincér próbált korrigálni erőltetett poénokkal, de abba is becsúszott egy burkolt le. . . zás [moderálva - a szerk. ], amikor megkérdezte, hogy hozzon e még valamit, "táncos lányokat vagy esetleg fiúkat? " Tényleg elit hely, azt kell, hogy mondjam. Egy normális helyről ezzel a stílussal bármelyik páros lábbal repülne az első nap. Ezek után már csak azon járt az agyam, hogy vajon beleköptek e a levesembe, mert ezek után már simán beleférne az is. Nem is tudtam jó étvággyal enni. Maga az étel olyan 8/10 magyar viszonylatban. Nem mondanám kiemelkedőnek, de nem rossz. Úgy nagyjából ennyi a véleményem, az biztos, hogy én már többet nem megyek erre a helyre, és másnak is azt ajánlom, hogy messzire kerülje el, ha nem akar egy kellemetlen élményt.