Károlyi-kastély étterem Fehérvárcsurgó

kétszemélyes asztal volt, hát azt választottuk, mégsem rombolunk le egy nyolcfős terítéket, Ezek a napon voltak, ezerrel sütötte az asztalt a sárga égitest, hát így jártunk. A választék nagyon szűk, ebből a gyöngytyúklevest kértem, amiben semmiféle gyöngytyúk nem volt, csak daragaluska és pár szál répa. De nem volt rossz az íze. Majd kacsacomb következett volna, de nejemmel köretet cseréltünk, ő szívesebben ette az édesburgonyát, én meg szívesebben a petrezselymes burgonyát. . . a baj csak az volt, hogy a lilakáposztát is átrakták hozzá, azt nem úgy képzeltem. Meg kaptunk kérés nélkül tejfeles uborkasalátát, nem tudom, mihez, az a lilakáposztához nem jó. De megettem a kacsacombot, a lilakáposztát is részben átpakoltuk önhatalmúan hozzám, egyik sem volt a konyhaművészet csúcsa. De nem panaszkodom. . . a két kiszolgáló srác annyira kedves, jófej kis koma volt, hogy a szívembe lopták magukat rendesen. Nem volt drága az ebéd a körülményekhez képest, a szervízdíjat tartalmazza a számla. A konyha kissé hangosan dolgozik, talán izgatottak voltak az esküvő miatt.

Átmentünk inkább az étterembe, ami persze tele volt, így sehova nem tudtunk leülni inni egy hideg üdítőt. Borzasztó, hogy ennyire nem voltak felkészülve erre a "híres" eseményre, és a nagy melegre. Nagyon elsüllyedt a vendéglátásuk, pedig a kedvenc helyünk volt.

Igazán nagy csalódás egy ilyen helytől. Jeleztük a pincérnek, azt mondta, nem a mienk az egyetlen panasz ezekre az ételekre, ezen kívül azonban nem volt sem kárpótlási szándék, sem jóvátétel az étterem részéről. Sajnáljuk, mást vártunk!

Aki ezt a levest így nevezi, ő bztos hogy még soha életében nem látott sem tanyát, sem tyukot, de tanyasi tyukhúslevest biztosan nem látott, és nem evett még. Előbb hozták a tányérban a kevés csirekhúst, sárgarépát, tésztát, majd valami olyan levet öntöttek rá, ami még marhahúslevesnek is sötét lenne. Az íze is inkább marhahús ízű volt, de ilyen sötétbarna húslevest még nem láttam. A mennyisége is n evetséges volt, az árához viszonyítva. A kastély viszont nagyon szép volt. :)

Szerintem kizárt, hogy szakács ilyet küld ki. Nem is az a legnagyobb baj, hogy éhen maradtam - nem kevés pénzért-
inkább azt sajnálnám, ha egy külföldi vendég ezzel a szörnyűséggel
azonosítaná a lecsót. Szégyen, hogy ilyesmi egy "elit"-nek gondolt
helyen megtörténhet. Itt lecsót aki lecsót rendel gyomorrontást kap!

Bizonyára a szállóvendégek ilyet nem tapasztalnak, hisz nem kell végigbotorkálniuk az étteremig. Méltatlan egy ilyen impozáns kastélyhoz. No de ez még nem is vette el a kedvünk. A Kastély tényleg gyönyörű, az étterem stílusa átlagos. A pincér nagyon kedves és gyors. Az ételek minősége elég változó volt, a csirkemell supreme borzasztóan száraz, túlkészült volt. A rostonsült libamáj kifogástalan. A rose sertésszűzpecsenye is remek, csak épp borzasztóan kis adag, a köretről már ne is beszéljek. Kb. 1 evőkanál sütőtökpüré volt "elkenve" a tányéron. A krémsajtos Károlyi csokoládétorta maga a tökéletesség és fantasztikus ízélmény. Tehát egy hullámvasút volt az egész vacsora, egyszer fent-másszor lent.

A leves korrekt volt, kellemesen savanykás, a hallal kicsit megjártam, mert az első szeletben, amit a tányléromra raktam, nem volt hal, csak bunda, a második viszont rendben találtatott. A hal hamar elfogyott, utánpótolták. Az első rund tengerinek, azon belül leginkább fagyasztott tőkehalnak tűnt, a második rund szaftosabb volt és édesvízinek mondanám. Egyik sem volt pangasius, ezt értékeltem. A zöldségeket sajnos agyonpárolták. A marhahús kitűnő volt, ruganyos, ugyanakkor puha, ezt nem könnyű így készíteni, vélhetően hosszan hőkezelték alacsony hőmérsékleten vákuum alatt vagy netán konfitálva, inkább az elsőre gyanakszom a szín és állag alapján. Jó volt hozzá a két köretelem. Étlapárakat nem láttam, így az átlagos ár/érték arányt az italárak alapján tudom bemérni. A kiszolgálás rutinos, kedves, a borválaszték impozáns, az ismert pincészetek borait tartják Taklertől Weningerig. Összességében jó élmény volt a Károlyi kastélyban eltöltött este.

Gondolok itt az elsózott tarhonyára, a kiszárított vadhúsra, a kacsamellről meg sem kérdezték, hogy milyenre süssék, majdnem teljesen nyers volt, a laskagombának, könyörgöm a tönkjét ne tálalják a vendég elé, ha olyan keményre tudják csak megfőzni, amit egy felnőtt ember egészséges foga sem tud elrágni! Borlapot külön kérni kellett, ajánlani nem tudtak, és külön szólni kellett, ha még kenyeret szerettünk volna kérni bármelyik fogás mellé,gondolok itt az előétel: libamájszeleteire, ahol a 2 vastag libamáj mellé 3 apró házi kenyeret raknak. Kíváncsi lennék az kinek elegendő? A pincérek roppant fiatalok, tapasztalatlanok, amit jelez az is, hogy a fenti hibákat mind-mind elvétették, a főétel után meg sem kérdezték, hogy desszertet, kávét kér-e a kedves vendég? Mert hát a gyakorlott helyeken igenis, ez jólesik! A Szép Kártyával való fizettetést még bőven gyakorolniuk kell, mert ha arra külön 20 percet várni kell, az nem túl pozitív. (először felírták a kártya összes adatát, aztán meg mégiscsak elkérnék a kártyát, végül mégsem lehetett azzal fizetni. )
Sokat kell még fejlődniük, minden téren - az biztos ! ! ! (ja, és az asztalfoglaláshoz, aki felveszi a telefont, az legalább azt mondja be, hogy Károlyi Kastély, xy vagyok, a recepcióról / étteremből mert az ember köpnyi-nyelni nem tud egy esetlen halló után. . . - a vendég tiszteletének teljes hiánya. . . )