. . úristen, hogy nézhetek ki? A másik többször is rám nézett, én vissza, és egyszer csak éles, kifejezetten kellemetlen hangon azt kérdezte, hogy "Igeeeen? " én meg bambán válaszolva mondtam, hogy igen. Még vagy háromszor előfordult ez a hülyék párbeszéde, elhangzott a mi van? és? tessék? én ugyanúgy válaszoltam, aztán elveszítettem a türelmet, elmagyaráztam, hogy vendég vagyok, enni jöttem, ebédelni szeretnék, először köszönni szeretnék, aztán egy választ, útmutatást. . . erre valami ilyen jött, hogy hát aztán, üljön ahova csak akar, a teraszra, idebentre, bárhová. . . nagyon zavarban voltam. Elhúzódtam egy távoli sarokba, az ablak mellé. Jött egy fiatalember, szintén felszolgáló, udvarias volt, kedves, abszolút semmi baj nem volt a modorával,,, de a lányok! Azok rémesek voltak. Étlapot kaptam, megrendeltem a fiútól az ebédet, és ültem és vártam. Aztán odajött egy lány, és gúnyosan, éllel kérdezte, hogy na? Sikerült már választani valamit? Én meg riadtan mondtam, hogy igen, de hiszen már meg is rendeltem az ebédemet, erőlevest tojással, meg a chef módra ajánlott hátszínt is. . . jött a leves, meg is ettem, finom is volt, aztán odajött egy lány, és tényleg gúnyosan azt kérdezte, hogy na? végeztünk? ennyi volt? Én megtiltakoztam, hogy nem, nem, kértem második fogást is, azt várom. . . erre ugyanez a lány, két perc múlva kihozta a hátszínemet, és levágta a káposztasalátát az asztal jobb szélére. Mondom, a jobb szélére, ahogy a képen látszik. Én helyretettem, és még mindig nem értettem, mi ez a hadjárat ellenem. Aztán valami történt a színfalak mögött, hirtelen minden megváltozott, a hangnem is, a lányok többen köszöntek, odajöttek jó étvágyat kívánni, amikor már majdnem végeztem az ebéddel, a limonádémat is kihozták, finom is volt, szóval most ezt hogyan értékeljem? Mi romlott el itt és mi javult meg? És mitől romlott el és mitől javult meg?
