A soproni Gyógygödörbe tavaly márciusban tértem be, azzal az egyértelmű szándékkal, hogy vegyek egy adag pacalpörköltet elvitelre. 3600 forint volt egy átlagos adag, kb 40 deka, otthon megmelegítettem, korrekt volt, élvezhető. 3,5 pontos teljesítmény. Kerekítsünk felfelé.
Csoportosan érkeztünk ide, előre megrendeltük a vacsorát. Mindenki fáradt volt egy hosszú átszállásos vonatozás után, így kicsit pihenhettünk, amíg feltálalták az étkeket, italokat. Külön öröm volt nekem, hogy friss csapvizet is kaphattunk. Nagyon finom a soproni víz. Ízletes frissensültet kaptam. Remek helyen működik ez az étterem a város szívében.
Soproni ismerőseim vagy inkább barátaim javasolták, náluk szálltam meg, és szerettem volna elhívni őket valami jó helyre vacsorázni, ők ezt választották. Nos hát, igen is meg nem annyira. . . valójában éhes voltam, egész nap nyomtam a pedált a saját ebédidőmet meg valahol átléptem közben térben és időben.
Itt a pinceborozó-étteremben egy kicsit hangulat híján éreztem magam, leültünk egy asztalhoz, két férfi iddogált még rajtunk kívül a hely egész hosszában. Pincér kedves, étlap, választék magyaros, gyorsan képzeltem magamnak egy erőlevest tojássárgájával, meg egy böllérmájra is áhítoztam, rizs helyett krokettel. Nem kellett sokáig várni. Az erőleves jóízű volt, a tojás bele. . . hmmm, egy kicsit nem úgy sikerült. A fehérje is belekerült bőven. Na és az állaga egy kissé közelebb volt a nyershez, mint szerettem volna. A böllérmájjal meg az volt a gondom, hogy vastagon zsíros volt. Nagyon. Így aztán éhség ide vagy oda, hamarabb teltem el a zsíradagommal, nem is ettem meg az egészet. Egyébként több kemény darab is akadt a májkupacban, mint szerettem volna. Talán ott hibáztam, hogy nem kértem hozzá savanyúságot. Elfelejtettem, pedig az valamit segített volna. A végére kért Krusovice (csak üveges sör van) jól jött, lehet, hogy inkább soproni bort kellett volna stílszerűen kóstolnom itt. A végén a fizetés sem annyira sikerült, az egyik terminál elutasította kártyámat, miután már mindent bepötyögtem, hoztak egy másikat, az meg elfogadta, de kicsit bizonytalan voltam abban, hogy nem fizetem-e kétszer? Megnyugtattak, hogy nem. Hát, nem egy kiemelkedő emlék.
A városban sétálva megpihentünk ebben a pincében. Kiváló ételek és italok között válogathattunk. Sikerült is degeszre enni magunkat a nagy adag, finom ételekből. Meglepetésünkre még velős piritós is volt az étlapon. Nagyon elégedettek voltunk a kiszolgálással. Máskor is eljövünk ide boldogan.
Most már 4. alkalommal látogattunk Sopronba, ahol minden nyáron eltöltünk pár napot és minden alkalommal felkeressük a Gyógygödröt. Igaz, legutóbb kétszer is este tértünk be, így csak vörösbort fogyasztottunk. A szalontüdőnek nincs párja, ezt tavaly megkóstoltuk, ugyancsak a velős pirítós is nagy kedvenc. A borozó elé kitelepített padok, asztalok sok vendéget vonzanak.
Bécsből útban hazafelé tértünk be Sopronba vacsorázni feleségemmel. Sajnos az előre kiszemelt étterem megszűnt(Keszegsütő), s ezután jött az ötlet ,hogy a legendás Gyógygödörbe látogassunk. Párom - Márton napok lévén- csak egy liba ragulevest kért, amiben nem is volt semmi hiba. Sok hús, zöldség, ahogyan az illik.
Én böllérmájat választottam. Sajnos ez nem volt az igazi. Ugyan hatalmas adagot hozott a csinos, udvarias és kedves felszolgálóhölgy,de az étellel több problémám is volt. Először is érezhető volt, hogy úgy melegítettét mikróba, másodsorba böllérmáj lényegét,nevezetesen a velőt igencsak szűken adták a májhoz is. A fűszerezés is hagyott kívánnivalót maga után, mind a borsot, mind a majoránnát épp'hogy csak megmutattatták a májnak. Összességében azt mondhatom, hogy a jó kiszolgálás valamelyest feledtette kisebb csalódásomat. Ha szakács is olyan ügyes lett volna, mind a felszolgáló hölgy,akkor alighanem kevésbé csalódottan távoztam volna, az amúgy kedvelt helyről.
Péntek este érkeztünk a városba és vacsorázni akartunk, így a helybéliek javaslatára ide tértünk be. Lépcsőn lehet lemenni, elől az ivó rész van, hátul pedig a szép fa asztalok és padok. Levest kértünk és az egyszemélyes bőségtálat kettőnknek. Ezzel nagyon jól jártunk, mert finom volt, volt rajta mi szem szájnak ingere.
Az idén májusban jártunk először a Gyógygödörben, október végén újra felkerestük. Bár a lelkünkre kötötték többen is, hogy szalontüdőt vagy velős pirítóst együnk, mi végül a halászlé mellett döntöttünk, mert könnyű ebédet szerettünk volna választani. A kiszolgálás gyors volt, a halászlé finom.
A Gyógygödörben jártam 2010 előtt két ízben is, egyedi hangulatú, középkori levegőjű olcsó borozó ez. Amikor tavalyelőtt jártuk körbe Sopront, összekevertem a Gödröt a Gyógygödörrel és nem értettem, hogy változhatott meg ennyire a hely. A rejtélyre idén derült fény.
A Gyógygödörben két kisfröccsöt ittunk, jeleztem, hogy megkóstolnám a bort előbb tisztán, utána spriccelje fel szódával, a hölgy látszólag felfogta kérésem, de csak nem adta ide kóstolásra idejében. Van konyhájuk is, mi negyed órával zárás előtt érkeztünk, így az evés fel sem merült. Átlagos élmény volt.
2018 szilveszter éjszakáján itt vettem 2 adag kocsonyát elvitelre. Sajnos, ezek csak zselatinnal keményített víz kategóriájába fértek be, adagonként 1-2 húscafat (vagy bőrcafat, ki tudja) volt bennük a "tartalom". A pultnál szorgoskodó matróna előzetesen elmondta, igen, ez az Ő konyhájuk terméke, s melegen ajánlja.
Nem ezt vártam ettől a helytől, de sajnos ez a valóság. Míg vártam, hogy kihozzák az adagokat, láthattam, a matróna hogyan mossa el a poharakat. Érdekes volt, a herpesz vírusok szerintem nagyokat kacagtak.
Az értékeléseket az Ittjártam.hu felhasználói írták, és nem feltétlenül tükrözik az Ittjártam.hu véleményét.
Ön a tulajdonos, üzemeltető?
Használja a manager regisztrációt, ha szeretne válaszolni az értékelésekre, képeket feltölteni, adatokat módosítani! Szívesen értesítjük arról is, ha új vélemény érkezik.