Legközelebb inkább máshová...

Előzetes egyeztetéseket követően, egy vasárnapi menüt fogyasztottunk, kb. 40 fővel. Az emeleti terem bár nem telt meg a csoporttal, mégis borzasztó meleg volt. A terített asztalon kitöltve álltak a pohár vizek, már érkezésünkkor langyosan. A vegyeszöldségleves, melyet kiadagolva kaptunk, szintén langyosan, igencsak mini adag, eléggé vacak ízű volt. A rántott szelet száraz, alig elnyiszálható, a krumpli is elmaradt a jónak nevezhetőtől, és az egy árva savanyú uborka egy darabban kerűlt a tányérra. a látássérültekből, vakokból és kísérőinkből álló csapatból többen megunva a kilátástalan küszködést az evőeszközökkel, végül kénytelenek voltak kézzel fogni a húst meg a fel-alá guruló uborkát. A másik, ígéretes nevű étel, a csirkemell, füstöltsajt mártással, rizzsel, sem volt nagyobb élmény. A rizs ropogott, száraz, alulfőtt volt. A viszonylag finomra sült csirkemell, alig látott itt-ott némi füstöltsajtot, így az egész brutál száraz volt. Ehhez nem járt savanyúság. Volt egy kis közjáték, csak a csapat humorérzékének köszönhető, hogy azon már inkább nevettünk. én utóbbi menüt ettem, és a felénél éreztem, hogy kellene valami savanyúság, különben megfulladok tőle. némileg poénnak szánva kérdeztem fennhangon a társaságot, hogy nem vált-e feleslegessé egy uborka valakinél. Jókat derülve szóltak oda, hogy van egy árva csak repült már egyett, meg kellene mosni. Szintén poénnak szánva, meg is érkezett az asztalomra a "repülős" uborka, az öblös, langyos vízzel teli pohárban. Magam is aliglátó vagyok, így egyík segítőnk súgta oda, hogy a pincér mosolyogva nézte végig a jelenetet... Kár, hogy nem jutott eszébe, hogy azért bizony, ha igazi vendéglátós, illett volna minimum megkérdeznie, hogy kérek-e savanyúságot...szóval, ide többet nem megyünk.