Visszajáró helyem

Ezzel valahogy úgy voltam. hogy persze, persze, többször jártam már itt, de sajnos nem az értékelhetőségi időn belül, így kimaradt eddig, mert nem csalunk. Most akkor újra felmentem, és nem is bántam meg. Voltam már építkezés közben, meg régen úgy is, amikoraz imaterem a völgyben volt. Néhány dolog megváltozott azóta. A bejáratnál illendően füstölőt ragadtam, és azzal jártam körbe a teret, míg el nem értem a Buddha lába elé helyezett tárolóig és oda beletűztem. Megpörgettem fent az imamalmokat. Örülök, hogy az imaterem már itt fent van, bementem és a kellemes hűvösben talán egy fél órát elköltöttem a bölccsel, gondolatainkba mélyedve. Ha szerencsém van, akkor nem zavar senki, úgy látszik, másokat ez a dolog nem érdekelt annyira. De nem is lenne tisztességes egy zajos csapattal felkeresni ezt a helyet. Az elszomorított, hogy a cipőtárolónál lévő két cipőkanál közül az egyik el volt törve, a másik durván meg lett hajlítva a használhatatlanságig. Ki tesz ilyent, aki egy ilyen szent helyre feljön?? Lelkileg egy kicsit megfürödve a csendben a végén vettem magamnak egy szélparipát. azaz a leghosszabb imazászlót, ezentúl ez fog lobogni a kertemben.