Jocek M. adatlapja

)
Amikor először megszálltunk a Rózsában, kértem még egy párnát, mert a nehéz fejemnek úgy esik jól a fekvés. Midőn másodjára mentem, már be volt készítve a két párna. Harmadszorra már három párna volt az ágyamra téve. Hátha. (Aztán több már nem, mert tudnak mértéket tartani. ) Na, mert azt nehéz. Az arany középúton menni. A szobák praktikusan, harmonikusan, mérethelyesen vannak berendezve. Minden működik, semmi nincs letörve, leszakadva, az ágy nem nyikorog. A fürdőszobát mindenestül haza vinném. Állítólag az egész ház berendezése a ház asszonyának elképzelése szerint történt. Határozott, egyértelmű, kényes ízlés érhető tetten. Ezt vagy tanulta, vagy vele született. Az utóbbi jobb, mert azt nem lehet elfelejteni. A díszítések, pingálások a közeli népművész kezétől valók, egyszerűek, attól szépek. Mi van abban érdekes, hogy a panzióban dolgozók udvariasak? (Az a dolguk. ) Miért kéne említeni, hogy a szakács kitűnően főz? (Az a dolga. ) Itt mindez magától értetődő, jól is néznének ki, ha nem így lenne. A Rózsa Panzióban már nyolcszor jártam. Mindig nálam fiatalabb nővel. S mindig ugyanazzal. A feleségemmel. Ez az egyetlen hely, ahová évente visszatérünk. Vajon miért?

Hiszen már világszerte fele cukor, fele víz…
- Mi a 100%-os gyümölcslét öntjük át üvegkancsóba, jól látható a nedű, nem csalás nem ámítás. - Túl nagy a választék! A szokásos étkeken kívül tettek ki fűszeres sült kolbászt, falusi tojásból rántottát, ellenállhatatlanul illatos lecsót… Kis híján elcsaptam a gyomromat. - Tudjuk, a legtöbben reggel otthon sietve bedobnak egy müzlit. Itt most essenek kísértésbe, egyszer élünk…
- Ebédnél a ragulevesből még kértem volna, de nem volt időm, olyan gyorsan hozták a harsogó lilakáposztával körített fényes libacombot, ami omlott a számban, alig kellett foggal dolgozni, pedig előre edzettem az erős izomzatú állkapcsomat. - Tudja, a séfünk sok éves gyakorlattal bír, nehezen tudna már rágós ételt készíteni. - Vacsorára csak egy kis sztrapacskát akartam enni, de a szomszéd asztalnál megláttam a párolt zöldségek színes kavalkádját, nem bírtam ellenállni, háborogtam is hogy minek kelletik magukat annyira azok a csíkokra, karikákra szabdalt növények…
- Tudja, van egy titok: Az ember először a szemével eszik. - Na jó, most kimagyarázta magát. De jól vigyázzanak, jövök máskor is! - Szeretettel várjuk! Kedveljük a háklis vendégeket is.

(A hamar a rendeléstől számított idő, a gyors pedig a pincér haladási sebessége. ) A főételre kicsit várni kell, elővesszük hát a türelmünket, lássuk, mit csinál. Rózsát terem. Az ételekre jellemző az „újragondolva”. De tényleg. Minden étek harmonikusan, s biztos kézzel fűszerezve, picit a szokásostól eltérve éppen csak annyira, hogy örvendjünk neki, mint amikor Kolumbusz felfedezte, hogy van még rum a hajó aljában. Ötletes a tálalás, pl. a harcsa pörkölthöz a túrós csusza baconba csavarva, hengeresre préselve. Ránézni is jó, s ne feledjük, az ember először a szemével eszik. A desszertnél még fokozódik a kreativitás. A fincsi ízek meglepő formákba zárva, rájuk, melléjük a díszítés pazar. A cukrászuk előtte kisplasztikus szobrász lehetett, vagy majd az lesz. Az italválaszték széles. És hosszú. És mély. Elsősorban a hazai borokat kínálják, nagyon helyesen. Ezért piros pontot adok nekik. (Pontosabban, nagy vörös foltot az abroszra, rögtön cserélik. ) A galérián gyermekeknek játszósarkot alakítottak ki, örző-védő-játszó kisaszonnyal. (100 %-os biztonsággal dolgozik, még eddig egy gyermek sem veszett el. ) A leány sugárzóan csinos, minek folyománya, hogy némely apukák a gyerkőcök közé térdepelnek, s színes filccel szívecskéket rajzolgatnak, fölöslegesen. Az étterem erdő szélén van, gondoltak a megéhezett turistákra, kínálnak egyszerű, olcsó ételeket. De, aki külföldi vendége előtt akar villogni, különleges étkekre sokat költeni, itt megteheti. A főpincérnél mindenféle módon lehet fizetni. És kell is. Ez részükről nem tőről metszett harácsolás, hanem ezen a környéken elterjedt népszokás, hogy aki fogyasztott az fizet. (Aki nem akar fizetni, azt tájidegen. )
Látom, egy házaspár, az ebédet bevégezvén, edényben ételeket, szatyorban sütit visz valakinek. Jó neki.