Múltidéző

Hogy biztosra menjek, persze, előzetesen leegyeztettem telefonon, így aztán Bauer úr, a zsidó hitközség vezetője 14 órára várt bennünket a Hunyadi utcai zsinagógában. Pontosan érkeztünk ő is, mi is. Ez a kis zsinagóga már csak árnyéka a múltnak, meghökkentem - mert azért nem vagyok mindig teljesen képben a zsidóság helyi történeteivel kapcsolatban -, hogy valaha ez a város felekezetileg túlnyomó többségében zsidó volt. Több min 40% volt a lakosság számarányában izraelita, ez több volt, mint bármilyen másik felekezet. Három zsinagógájuk is volt, a híres, a nagy, ami országosan és európai szinten is kiemelkedő volt, a 4000 fő befogadására alkalmas hatalmas, többemeletes épület, ami a régi képeslapokon, rézkarcokon messze kimagaslik a város többi épülete fölé, amit aztán a zsidók elhurcolása után hadianyagraktárként használtak, majd a visszavonuló németek fel is robbantottak. Nem lehetett megmenteni, az ötvenes évek elején a maradékot is felrobbantották és a helyén semmi nincs már, csak a városi piac. Szóval mi egy ilyen kis maradvány zsinagógát látogattunk most (ez 1920-ban épült), a város zsidósága, szintén a maradék, ma már csak öt családra tehető. Mindezt túlzó pátosz és hatásvadász lélekszaggatás nélkül, halk, békés derűvel adta át nekünk ez a szimpatikus ember, aki elképesztő mennyiségű tudás birtokában volt, szerintem napokig tudott volna még mesélni, de azért előbb vagy utóbb megtelsz információval, és nehezen tudod már kezelni, így úgy éreztük, hogy eleget, talán sokat is kaptunk ez alatt az egy óra alatt, amíg mesélt nekünk. Az imaterem ma már inkább csak bemutatótér, egy televízión kisfilmeket is lehet nézni az itteni emlékekkel, eseményekkel kapcsolatban, a tárlókban régi tárgyak az életből, a gettóból, a holokauszt idejéről, hajdani nagy családok tablói, innen származott híres emberek képei, történetei. Hálás vagyok, hogy itt voltam, az adományunk nem fedezi a kapott élményt sehogy, és most meg kell tanulnom együtt élni ezekkel az információkkal is.