Egyszer ettem itt is

Ma úgy alakult, hogy az un. Váli völgyi pihenőnél letértem enni az országútról. Célzottan mentem, tudtam, hogy van itt egy vendéglő. Nos hát... igen is, meg nem is... aki ezt keresi, azaz az ilyent, talán annak meg is felel. Ez egy önkiszolgáló étterem egy benzinkút mellett. Valójában Kajászóhoz tartozik, nem is Baracskához. Parkoló nem árnyékos, de valahol állni kell, letettem az autót, bementem. Nem nagyon sokat álltam a sorban, de elég kaotikus a helyzet, van, aki szembejön a sorral és úgy vesz el valamit, nehéz sorban haladni. Kis adag gulyást kértem, jaj, nahát, a gombából merítettem, mondta a nő, nem is ez a gulyás, nahát és aztán merített egy másik léből. Mivel a gulyás sokak szerint tulajdonképpen egy felhigított pörkölt, a húst úgy kaptam bele, hogy a pörköltből vett hozzá egy-két kanállal. Aztán már nem nagyon kockáztattam, megláttam egy rántott csirkecombot, azt kértem petrezselymes burgonyával, meg savanyúságot, Hát szedjek, amilyent csak akarok. Megmelegítsük a húst? Jó lenne. Mikróba be, aztán elment. Én meg ottfelejtődtem. emberek meg jöttek mentek, kerülgettek. Percek múlva jött egy hölgy, hogy mit kérek? Mondtam, hogy talán azt, ami állítólag melegszik nekem. Ja, akkor itt van, tessék. Kis, háromszögletű tálcák vannak, nem tudom, hogy fér el rajtuk két normál tányér. Végül aztán minden meglett. elmehettem enni. Ez, amit mondtam, 4300 forint. Eszegettem egy távolabbi asztalnál, a gulyás, a hús, de az egész ebéd nagyon semmilyen, egyáltalán nem ajánlanám senkinek, hogy idejöjjön és közben engem szidjon, de amúgy evés közben elméláztam azon, hogy a magyar mezőgazdasági dolgozó nagycsaládok gyerekei pont olyan neveletlenek, mint a romániai cigánycsalád gyerekei, csak azok olasz rendszámú autóval jöttek ide, nem magyarral.