Alaplátnivaló

Ha a környéken jársz, minimum, hogy az első utad a Bihari múzeumba vezet. Mert hová máshová? A környék központja, értéktárának őrzője. A város centrumában, szép, klasszikus épületben kapott helyet, a földszinten a könyvtár, az emeleten meg a múzeum. Ez egyébként az egykori községháza épülete volt. Földszinten kis bonyodalom, talán diákmunkás srác, öt percig vacakoltunk azzal, hogy valami appot le kéne tölteni a mobilra, aztán... de végül is, ez nem szükséges igazán. Fent egy szőke lány várt minket, majd utunkra engedett, azután megérkezett a profi, egy fekete trikós férfi, miután már megnéztünk néhány termet, és nagyon kedvesen, lelkesen jött velünk, mutogatott, magyarázott mindent. Néha vicces tesztkérdéseket is feltett, hogy az érdeklődést ébren tartsa. Próbált nem elfogult lenni, az ilyen helyeken érdekes vonatkozás, hogy a vezető a átkos szocializmust fikázza jobban, vagy az embert kizsákmányoló feudalizmust, nem tudjuk ugyebár, milyen a látogató irányultsága, de ez az ember megmaradt a józanság mezsgyéjén, nem igazán hajlott el, a múltunk hülye rendszereit valahol ügyesen a helyén kezelte. Így aztán megnézhettük a ősi viszonyokat, a lápi életmód, meg a modernebb korok relikviáit is. Abszolút szerethető, szórakoztató volt. A folyosó másik vége inkább az irodalmi emlékekre koncentrál, kulturközeg, stilizált könyvespolc van még a plafonon is, jól érezheted magad igazán. Milán, a vezetőnk még a környék ajánlása közben megemlítette a zsinagógát is, mint kultúrtért, sőt, abszolút öntevékenyen át is kísért bennünket a végén, sokat gyalogolva értünk a sivatagi forróságban. Összegezvén: teljesen jó program a bihari múzeum, ki ne hagyjátok!