Ezt is nagyon szerettem

Nem felejtettük el, hogy Biharugrán külön van a tájház és külön a falumúzeum, igaz? Mindkettő az Erzsébet utcán, és mindkettő hihetetlenül régi építmény. A falumúzeum az imádnivaló Topa néni felségterülete, a tájház meg Edináé, aki éppen kapált valahol messze, amikor felhívtam. De aztán egyeztettünk - itt mindenki olyan barátságos, készséges, hihetetlen, még azt is mondta, ha előbb akarom, azonnal abbahagyja és jön - és létrejött a randevú a tájházban, ő biciklivel, mi autóval. Ősi falak, nádtető, az a mesebeli törpeház-fíling, ahogy a tornácról be kell lépni lehajolva a házba. Meghajolsz a múlt előtt, ahogy belépsz. Hűvös fogadtatás, pozitív értelemben, a kánikulában nagyon jól is esett! A hölgy nagyon kedves volt, mindent megmutatott, türelemmel, szeretettel, kiszolgálta a falvédőmániámat is, egyébként meg közmunkás és valami minimálist kap ezért. De rendületlenül csinálja, bármikor, bárkinek, csak szólni kell. És még "közelharcot" is folytattunk, mert sehogysem akart elfogadni pénzt. Pedig megérdemelte. Képek talán valamit izelítenek. Ajánlatos hely. Bár nem tudom, rajtam kívül hányan látogatnak még tájházakat. Nem nagyon látom az értékelések között.