Ha észrevettem volna, az előttem ideíró hölgy egyesét, nem mentem volna be. De nem vettem észre, egyszerűen a portál alapján más néven kerestem. Bent asztalokat meg székeket tologattak vadul, mondták, hogy üljek le ide. Miért ide, az ajtóba? Ide nem szeretnék. Majdnem teljesen üres volt a hely. Na jó, akkor oda is lehet. Leültem az ablak mellé a sarokba, jött a felszolgáló, mondtam, hogy nem olvasnám végig az étlapot, vannak olasz tésztáik, valami sonkás tejszíneset kérek. Mondtam, hogy talán carbonara. . . az nem jó, mert vagy sonkás-tejszínest kérek, vagy carbonarat. . . miért, a carbonara nem sonkás, tejszínes? Nem. Jó, akkor mindegy, mi a neve, sonkás tejszínest kérek. Ebben maradtunk. Így lett Penne prosciutto a Panna. A két asztaltologató elkészítette bent. Majd meg is kaptam, nem tudom, mi a baj velem, vagy talán a tésztával, ez pocsék volt, Ízre, mennyiségre, árra, mindenre. Szóval, kevés is volt, drága is. De ki szereti ezt így? Sóztam kicsit, hátha. . . nem nagyon segített. Még a kisüveg Pilsner Urquell sem tudta lemosni igazán a torkomból. Hogy ezért majdnem 4000 forintot fizetem. . . persze ettem már drága olasz tésztát máshol is, de legalább finom volt. Na, ez most itt nem sikerült.
