Majdnem sikerült elrontani

Múlt vasárnap születésnapomat tartottuk ebben az étteremben. Ahogy a tavalyit elrontották (de nagyon) a dunna Étteremben, ezt is majdnem sikerült elrontani.
Amikor mondtuk, hogy milyen névre foglaltunk asztalt, a hölgy elment megnézni, hogy melyik az asztalunk. Nagy sokára visszajött, majd kérdezte, hogy Deák névre? Ez jó vicc volt, mert az általunk mondott név véletlenül sem hasonlított a Deák-ra. Végül megmutatta az asztalt. Rémség! A másik asztalnál ülők háta és a mi hátunk között talán ha 3 arasznyi hely volt. A 2 sor szék között ment a pincér az étellel. Kértünk másik asztalt. Azzal "csak" az volt a baj, hogy a csobogó elég hangos volt, de nem érdekes. A borzalom akkor kezdődött, amikor közvetlen mellettem, alig másfél méterre a banda rázendített. Szó szerint a fülembe húzta a nagybőgős. Nagy nehezen kaptunk egy belső, kellemes teremben helyet.
Látszik, hogy a nagyobb forgalom érdekében minden négyzetcentiméterre ültetnek embereket. Olyan kis beugrókban is ültek emberek, ahol már nem kellett volna.
A halászlé ízletes volt. A tyúkleves szintén. A második fogással sem volt gond. Az adagok bőségesek, sőt túlságosan bőségesek voltak. Desszertet már nem is tudtunk enni.
Ha nem lenne annyira zsúfolt, ha a zene diszkrétebb, halkabb lenne... (Amikor megérkeztünk, modern zene szólt, de nagyon hangosan, sőt, amikor a zenekar játszani kezdett, úgy szóltak, hogy közben ne szóljon a mai, modern zene.
A lényeg, hog ynem sikerült rosszul, mert kaptunk jobb asztalt jobb helyen, de minden vonatkozásban a kevesebb több lenne.
Kolofon