Felfedezés

Már korábban kiszúrtam magamnak, egyszer meg be is támadtam (volna), de a hét egyetlen napján próbáltam, amikor éppen zárva volt. Itt régen a József körúti Bécsiszelet porosodott sok éven keresztül, most a körút felé eső részt nemrég keletázsiai rokonaink szállták meg gasztronómiailag. Na, de ismerjük el, mongol éttermekben szűkölködtünk idáig. Kínai, japán, thai, vietnami minden sarkon kettő van, de hány mongol éttermet ismersz? Na látod! Ma nem sokkal dél után sikerrel jártam, berontottam az étterembe. Fura volt. Egy mongol pasi ült az egyik asztalnál, nem szót semmit, mint később kiderült, csak egy vendég volt, én meg csak álltam bután sokáig. Aztán mégis előkerült valaki Hátsó-Mongóliából is, egy lánynak tűnő fiú, aki nem beszélt nyelveket, de egy lánynak tűnő mongol lány is kijött később, abszolút napi magyarsággal. És vele aztán leomlottak a gátak, étlapot kaptam hamar, ostoba képpel lapozgattam, a kajanevek vagy mongolok vagy cirillbetűsök, de aztán letárgyaltuk, hogy itt én egy Tsuivant fogok enni, ez egy nem a legolcsóbb-nem a legdrágább tartomány, az egyszemélyes napi food. Kellett rá várni, de megérte, frissen készül, tényleg az volt, bőségesnek is mondható, mintha sült és nyers hagymadarabkák is lettek volna benne, jellegzetes tészta, meg húsok, salátával, mustárral. Nem volt rossz, valami sokkal szokatlanabb ízekre számítottam, részben az is vol, meg nem is. Mindegy, hogyan, megérte bemenni, máskor is kéne itt próbálkozni mással. Jó benyomást keltett, Azt hittem, a jurta hívószóra, meg hát pusztai rokonok vagy mik, elárasztják a népnemzetiek, de nem nagyon jöttek, a másik vendég, a mongol fizetett és elment, és meg csak úgy ottmaradtam egyedül, pedig hát ez a nagykörút, éppen ebédidő van hétköznap, izgalmas a haly meg az étel, hogyan nem találtak még ide a tömegek?