Behívott enni

A drága, legendás irodalmárnak és gasztocsillagnak köszönhetem, hogy tegnap a Matild Caféban ettem. Számomra új volt a szobra, nem is olyan régen van ez itt. Meg is torpantam egyből. De a szobor, mely meglepően jellegzetes arc, és azt a stílust képviseli, mint az óbudai Szindbád (Latinovits) szobor, asztal, szék, embernagyság és melléülős, szóval itt lefékez a láb, a szobor mellett meg ott van a turistabecsalogatós recepcióslány, aki jó rutinnal azonnal szóba is elegyedett velem. Jól tette. Végül, Gyula bátyám, a tirpák kakas emlékére - is - ettem a marhapörköltet. Állítólag, a legenda szerit itt írta a Szindbád jelentős részét. Hogy aztán mi igaz ebből, mi nem, ha elmész Óbudára a múzeumba, ahol utolsó egyszobás kis lakása volt, ahol nagyon nagy szegénységben, nélkülözésben halt meg, kissé ellentmond ennek ez a fényűző kávéházi lét... de nem avatkoznék ebbe bele. Krúdy óriás, és a marhapörkölt is fantasztikus volt!