Útszéli meglepetés

A falut átszelő főút mellett 50 méterre a teraszával egy kis térre nyíló vendéglő első pillantásra takaros, rendezett benyomást kelt. A terasz, a belső tér ezt megerősíti. Hagyományos vendéglő, hagyományos étlappal, igényes vendéglössel. És persze hagyományos nyárvégi legyekkel a teraszasztalon.
A sajt leves csészében érkezik, bőven szórt reszelt sajttal, feleslegesen, de szerencsésen külön tálkában tésztaborsóval. A leves alapból szinte mártássűrűségű, ellenben jó ízesítésű. Vega választék lévén rántott gomba és karfiol között dilemmáztam, de a felszolgáló hölgy kérés nélkül felajánlotta a vegyes változatot, máris feloldva azt.
A friss ropogós bundában érkező három gomba, két termetes karfiolrózsa finomnak ígérkezett, s bizonyult, a jól főtt rizs enyhén sótlan volt nekem legalábbis, a tartármártás klasszikus. A káposztasaláta kevésbé bőséges, de annál jobb ízű volt. A sör Soproni, viszont ideális hőfokon, jól csapolt.
Az árak elfogadhatóak, ár/érték arány különösen.
Miért is először tértem le az évtizedek óta járt főútról? Nem értem.