Álljt intett

De ezért már csak megállsz te is, nem? Andalgok a lakott területen megengedett sebességgel Dombóvártól Bonyhád felé, szemem, mint a sas perifériás látása, hol mozdul meg valami látnivaló jobbra vagy balra, aztán ott van ez a képtelenül anorexiás Jézus, már csak megnézzük, hogy mi lett vele, kell-e segítség vagy mi... ez a főtér, parkoló van, idő van, miért ne múlassuk? Tettem egy félkört a templom előtt is, de néhány szent abszolút az átlagot hozta, mégis ezt a soványságot kell közelebbről megvizsgálni. Bevallom, még az is átfutott rajtam messziről, hogy valami holokauszt emlékhely, és a haláltáborban csontsoványra elnyomorodott rabok... De nem, ez egy 56-os emlékmű! Ugyanaz a Szatmári Juhos László csinálta, aki Szekszárdon a vérbő borkutat. De itt mire gondolt a költő? Izé, a szobrász... mi módon kapcsolódik ez az 1956-os fordalomhoz, hát, ha megvertek sem jövök rá. De legalább szöget ütött a fejembe, és van min gondolkodnom...