Felejtős feltétes

Mondjuk azt, hogy ez egy étkezési baleset volt. Időnként rájön az emberre, hogy egyen egy jó kis lángost, kisgyerekkorom óta hozzátartozik a nyárhoz, a Balatonhoz, valami olyan csemege, amiért az ember még hosszú sorokba is hajlandó beállni. És akkor most Fóton, a nagytemplomtól nem messze megpillantottam egy ilyen helyet. Ideális. Ha már lángos, az ember mindenféle himihumit is kér rá, szóval, legyen sonkás, tejfölös, hagymás, stb. Meg foghagyma is legyen rajta! Jó, várni kell. Itt egy elektromos kutyahívó, ha fütyülünk, lehet jönni. Szóval, sorállás van most is, csak elektromos. Bent ültem le, a belső helyiség egészen kellemes környezet. Kint, a külső részen megdöbbentően ápolatlan alakok váltják egymást, mint a legrosszabb kocsmában. De a pultos srácok teljesen rendben vannak. Ülök, maflázok, nézelődöm a WC mellett, elég sokáig, és egyszer csak rámköszönt a fütty! Iszkolok a jutalomfalatomért, meg is kaptam, egy nagy papíron. meg kést és villát is kérhetek hozzá, hogy ne legyek undorítóan maszatos a bajuszommal, szakállammal mindig. Akkor ez két forduló, pulttól az asztalig. A villák gyomorforgató módon vannak elhelyezve, a hegyükkel kifelé a tartóból, tehát minden koszosmancs hozzájuk nyúl kénytelen-kelletlen, ha beléjük túr. Azután azzal eszem én is. De nem is ez volt a legnagyobb probléma. A mélypont a hideg lángos. Az a "lángos" annyira hideg volt, hogy egyáltalán nem olvadt rá a sajt, megmaradt végig reszelt hurkácskákban. De akkor miért kellett rá ilyen sokat várni?? Minden hideg és nyers volt, a felét három-negyedét valahogy megettem, azután azt mondta a gyomrom, hogy kisgazdám, ne tovább! Nem bírom már ezt. Pedig sóztam is becsülettel, hogy valami élvezhetőbb legyen, a külön kért fokhagymát egyáltalán nem érzékeltem rajta, szóval egy ilyen kis rosszkedvű ebéd volt, most hosszú ideig biztosan nem fogok lángosra vágyni.