Minősíthetetlen pincérek

Utoljára léptünk be ebbe az étterembe, most már határozottan tudom. Reménykedtünk, hogy valami megváltozott, mióta itt jártunk, de csalódtunk. Az utcán egy nagyon kedves pincér invitált, no ő volt tán az egyetlen, akinek itt lenne a helye. Az esti ajánlatuk sült kacsa volt körettel. Az étel gusztusosan tálalva, bőséges és ízletes, menünek megfelelő, ám gasztronómiai élvezetre nem adott okot. Asztalunk olyan helyen volt, ahonnan láthattuk és sajnos hallhattuk is a pincéreket, akik az étterem előtti asztaloknál szolgáltak fel. Minden vendéget durván kigúnyoltak, ha már az nem hallhatta, aszerint ki mit rendelt esetleg mert kérni az ételhez valami csípőset, fűszert vagy édesítőt. Gúnyosan, hangosan és durván hozták nyilvánosságra véleményüket a "bunkó" vendégről, akinek bármi kívánsága volt,amely nem egyezett a "pincérúr" véleményével, nem törődve azzal, hogy a többi bent levő vendég hallja. Az egyik vendég két féladagot szeretett volna az egy egész helyett, ezért a pincér mocskos kezével ketté szedte, undorral két tányérra kotorta és a maszatot letörölte a tányérról és "no, ez kellett neki" megjegyzéssel vitte vissza. A három orosz vendég csak "ennyit" mert rendelni! - hallhattuk. Valaki meghagyott sült oldalas adagja jó lesz majd a kutyának, mert az hálából a "tökeit fogja nyalogatni - mármint a pincérét " - tudtuk meg. A majdnem 400 forintos két deci ásványvizet felbontva kaptuk - megint, mint valamikor is , tehát csapvíz jó áron eladva, de hallva a többi vendég leócsárlását, szólni már nem mertünk. Fizettünk és nem adtunk borravalót, csak képzelni tudom, hogy rólunk mit beszéltek ezután. Fejétől büdösödik a hal - tartja a mondás [moderálva - a szerk.]