Kettő az egyben templom

Egy nap csak áthaladtam Hidegségen mert dolgom volt, de két nap múlva visszatértem, főleg azért, mert Nagycenken a Széchenyi mauzóleumban azt ajánlotta az az igazán bölcs és jóember, hogy menjek csak el, keressem meg azt az embert, aki majd meg fog ajándékozni a templom élményével, és látja rajtam, hogy hogy ez nekem mindent megér. Így is lett. Ködös, párás, nyúlós, nyálkás időben Hidegség, a trafikban a hölgy ki is jött velem, és megmutatta, hol találom azt az urat, keressem csak bátran, mentem is boldogan, csengettem, aztán a tüneményes hölgy leszólt a teraszról, hogy elment a férje busszal a gyógyszertárba, de azonnal szól neki, hogy siessen haza... hát így, ilyen ez. Azután megjött Völgyi József személyesen, az ő istene áldja meg a léptét, vette magához a kulcsokat és már mentünk is dombnak felfelé. Gyönyörűen szereti az elhivatását, aki így tud beszélni róla, sokáig fogok emlékezni erre a kedves, igazán jó emberre, az élet zarándokára, akivel sok-sok beszédünk közben tulajdonképpen egyeztettük nézeteinket is. És kiderült, hogy azonos fokban látjuk a világot. Ez a templom egy ősiség. Persze, nem ilyen egyszerű ez, sokkal bonyolultabb, mint gondolnánk. Mert egyszer: ez egy rotunda, azaz kerek templom, de ez csak belül derül ki, hiszen kívülről szögletes. Aztán szervesen vagy szervetlenül összeépült egy újabb templommal, Józsi bátyám az egybenyitás ellen szólt, mások meg mellette. De így legalább átjárható, egyikből a másikba mentünk, a múltból a ma felé, Kintről megvizsgáltuk, hogy milyen kövek vannak beépítve a falakba, itt kelta település is volt, a beépített kövek, mint egy képeskönyv, tárják fel a múltat... de mit beszélek itt össze-vissza, inkább menjen el mindenki, nézze meg, okozzon örömet, meglepetést másoknak is!