Látogatóknak nyitva

Az egyetlen múzeum volt egész Kalocsán, ami nyitva volt, ma, szép napsütötte vasárnapon. A Szentháromság tér kihalt, egy-egy ember surrant el a szélén, de ez a vendégváró hely azért állta a sarat. Örömmel és hálával vettem, hogy ők legalább... ha már az ember bizalommal elautózik Kalocsára Budapestről, legalább valami legyen! Hirtelen előkaptam az agyamból a röszkei paprikamúzeumot, hogy legyen valami összehasonlítási alapom. Az ott egy nagyon lelkes hölgy volt, lenyűgözött bennünket a dolga szeretetével, és olyan szépséges kis élménnyel ajándékozott meg minket, hogy sokáig emlegettük. Nos, ez a hely egy kicsit visszafogottabb ilyen szempontból, kapsz pár előinstrukciót, a földszinten ez van, inkább helytörténet, a pincében meg inkább paprikatörténet meg bortörténet. Lehet menni. A helytörténet módjával volt érdekes, a paprika története már inkább, hogyan érkezett ide az országba, hogyan termesztik, hogyan dolgozzák fel, aztán hozzá volt csapva még egy kicsit a terem végében a bortörténet is, bár az, megmondom őszintén, eléggé hidegen hagyott. Bevallom, nem érdekelnek az alföldi borok. De a paprikás rész látványos volt. Fent lehet mindenféle szuvenírt venni a pénztárnál, meg paprikát is, éltünk is az alkalommal, ugyanaz a paprika nem olyan látványos csomagolásban sokkal olcsóbb, aztán az, hogy milyen zacsekban áll a spájzban, az nekem mindegy. Szóval így jutottunk paprikához is, a nézelődés után.