Hányatott sorsú díszkút

Sokszor nem is az alkotás maga a lényeges, amiért az ember megáll egy-egy köztéri látványosság előtt, hanem a rárakódott egyéb, azaz az, ami eszedbe jut róla. 1848-hoz képest az 1948 ugyebár egy centenárium, meg hát itt van ez a város, ez a Petőfi nevű költő, és a közöttük lévő kapcsolatok. meg a kor maga. 1948-ban ugyanis éppen átbillentünk a keményebb szocializmusba. És a proletárdiktatúra is megpróbálta a saját javára lefordítani, felhasználni Petőfit, meg jelenleg a kereszténydiktatúra is ezzel próbálkozik. Mert hát szent világszabadság, az ugye nyilvánvalóan szocialista eszme. Petőfi megelőzte korát. De ma ugyanezt mondják a royalista konzervatívok, a vármegyézős. főispános konzervatívisták, holott Petőfi aztán tényleg kikelt a királyok, főurak uralma ellen. Szóval, mikor hogyan fordítjuk a verseit magyarról magyarra. Ez a díszkút az 1948-as években nem készülhetett el időre a szocilista anyaghiány miatt. Két év múlva elkészült, de akkor a szocialista bizottság kifogásokat talált benne, nem vette át. Igenis, elvtársak, parancs, értettem, mondta az alkotó és kijavította a hibákat. De akkor meg már a fene megette a centenáriumot, így aztán nem is avatták... hát így nézd meg a díszkutat, meg a mi történelmünket is.