A szemünk előtt változik

Sok éve felfedeztük, nagyon nehezen volt kivehető az embermagasságú bozótban, és persze, mint a kíváncsi rosszgyerekek, kerítés, lánc. lakat ellenére azért csak bemásztunk a gazon át, volt, hogy csuromvizesen eső után, volt, hogy állig csalánban, tüskés bokrok között, de azért mindig valahogy behatoltunk. Éppen Cseh Tamás kővágóörsi házával szomszédos a telek. Nem tudom, Tamás életében bejárt-e ide, de biztos vagyok benne, hogy igen. Kővágóörsön színes, aktív zsidóélet zajlott egykoron, a második világháború szinte az összes embert kiirtotta, azt hiszem, csak egy térhetett vissza élve ide. Ma nincs itt ilyen élet. A zsinagógát mindenféle állami, azaz TSZ-célra használták, ahogy ez lenni szokott, azután valami olyan telken állt, ahol a tulajdonost nem érdekelte, pusztult, romlott idáig. Most nemrég két érdeklődő megvásárolta, és az idei Kőfeszt keretében hivatalosan is bejárhatóvá vált, én is ámulva mentem be, hogy most már szabad? Romnak ugyanúgy rom, de elég szépen kiszabadították a gazból, és már valami felmérést is végeztettek a rendbehozatala érdekében. Nagyon nagy számok hangzottak el, sokba kerül majd. A feljárat a női karzatra most is be van omolva, az épületet leginkább a fecskék lakják, sok fészkel a plafon alatt, de a Madártani Intézettel már egyeztettek, hogy mi lenne a leghumánusabb megoldás velük kapcsolatban. Időnként majd elsétálok ide, hegy megnézzem, hogy történtek-e változásk?