Templomkripta

Tudtam, hogy meg szeretném nézni, bizonytalan volt, hogy látható, nyitható. de a református templom szeretetteljes őrasszonya azt mondta, hogy persze, nyitva van, semmi gond, menjek bármikor. Én meg elfelejtettem, annyi élmény zúdult rám ott helyben, meg haladt is, szorított is az idő, hogy simán elmentem, csak a következő faluban, Mátyuson jutott eszembe. hogy hopp, a kripta aztán gyorsan vissza. Hatalmas, templomszerű építmény, láthatóan nemrég rendbehozott, csüggedten láttam a csukott ajtót, épp válaszoltam a Google kérdésére, hogy nyitva van-e, amikor mégis lenyomtam a kilincset és lám, nyitva is volt. Lassan körbejártam, tisztlettel a család iránt, kiknek többfelé voltak kastélyaik, birtokaik a környéken, és most itt nyugszanak a csontjaik. Olvasgasd el a neveket, képzeld magad elé, hogy épül fel, gyarapodik egy családfa, hogy hullik darabokra, vagy vándorol szét a nagyvilágba, és egyszer fent, egyszer lent, mint valamennyiünknek.