A repülős srácok végső pihenője

Magyarországon sok helyen vannak második világháborús emlékek, köztük katonai temetők is. Hősi magyar, hősi szovjet, német (érdekes, hogy azokra nem szoktuk azt mondani, hogy hősi), meg amerikai is van, de ez itt egy egészen más dolog: brit nemzetközösségi katonai temető Solymár mellett. Az itt pihenő fiúk nem ugyanott haltak meg, innen-onnan összegyűjtötték a maradványaikat, majdnem mindenki (egy kivétellel) repülős volt, és idáig tartott az út Új-Zélandtól, Ausztráliából, Kanadából vagy Dél-Afrikából. De vannak itt lengyelek is. Volt idő, amikor Magyarországon átrepülve támogatták a szövetségesek a lengyel ellenállókat. Vagy bombázták a dunai utánpótlási vonalakat. Különös, hogy kikben mit tisztelünk és miért? Valahogy az is megrendítő, hogy magyar, német vagy orosz fiatal férfiak szétlövik egymást valami "ügyért", és amikor jól szétlőnek mindent és mindenkit, akkor nagyon nagy hősök lesznek. A magyar föld rutinos hadszintér, nyughatatlan bandák folyatták ki egymásból a vért mindenfelé, mióta csak az eszünket tudjuk. De ezek a messzi földről, a világ túlsó végéről iderepült srácok... ezek valami egészen más. Kiért haltak meg és miért pont itt? Nagyon szépen karbantartott a sírkert. Nincsenek barokk angyalkák. dagi puttók, busongó juhászok meg Szűz Máriák. Ez egy katonai temető, és nem annyira polgári giccsparádé. Van valami megborzongató, lelket megkarcoló méltósága a lemenő nap fényében. Mintha távoli trombitaszót hallottam volna valahonnan.