Prométheusz közöttünk jár

Prométheusz park, amely sétakert a Prométheusz-szoborcsoportról kapta az elnevezését. olvashatjuk egy városi ismertetőben. Kétségtelen, parkjellege is van a területnek, de ahol megközelíthetjük a fém óriást, az inkább gyep, az is kopott helyenként. Háttérként pedig egy lakótelepi betontömb szolgál...
Az viszont már messziről is egyértelmű, még ha nem is hallottunk korábban róla, hogy Varga Imre szobrászművész alkotásáról van szó. A stílusa, a hatásossága összetéveszthetetlen. Aztán, ha utánaolvasunk, igencsak bornírt, ám a korra nagyon is jellemző történetet ismerhetünk meg a mű sorsáról: Az alkotás 1965-ben lett bemutatva a Műcsarnokban, de a szobor igen nagy port kavart, elutasítva modernségét, újszerű ábrázolásmódját és anyaghasználatát, súlyos kritikákkal illették. Ezért bár Veszprémnek készült, a város nem volt hajlandó elfogadni, így az eredeti szobrot egy holland múzeum vásárolta meg. Prométheusz 13 év múlva kapott csak helyet itthon, Szekszárd Szent István terén, már keselyűkkel kibővítve. Bár, ha jól olvasom, a távolabb várakozó keselyű kőalapjára a BAGOLY-szót grafittizte valaki. Talán nem ismerte az ókori görög regét:
A mitológiai titán, Prométheusz az istenek hegyéről ellopta az emberek számára a tüzet, ezért az istenek a Kaukázus egyik sziklájához láncolták, ahol a máját marcangolta egy saskeselyű. A mája ugyan mindennap vissza nőt, de a büntetés szörnyű szenvedéssel járt. Ezt a történetet ábrázolja a szoborcsoport: egy hatalmas kövön áll az acél Prométheusz a feje felett lobogó tüzet tartva, az egyik keselyű egy sziklán üldögél és vár, míg a másik éppen felé repül.