Evés alkonyatkor

Szolnokon sétálván felmerült, hogy valahol tán ennék is valamit... a délidőt átsétáltam, találtam is nyitott, de inkább bezárt éttermeket, volt ami nem vonzott túlságosan, de már benne járván a délutánban csak egyre többször jut az ember eszébe a hasa is. A halászcsárda zárva a hídnál. Pedig azt megtekintettem volna belül is. A főtér táján karácsonyi forgatag, bódéevés az utcán, méltatlan körülmények között, relatív drágán... hát nem, annyira azért nem. Séta az állomás felé... nénik, bácsik, hol van itt valami jó étterem? Többen nem tudták, mafláztak, fogalmuk sincs.. talán arra. Megnéztem egy brutálidétlen emlékművet, mellette a téren van a Bajnok étterem... félig bementem, aztán öt lépés után, hogy nem, nem az én világom... sajnálom, nem nyert. De ki volt írva a sarkon, hogy a Dréher arra... mentem hát. És lett. Én meg beléptem, megjött A vendég. pincér valami VB-meccset nézett a nagyképernyőn, de nagyon szívélyesen fogadott, töküres az étterem, üljek, ahová szeretnék, ebéd lesz vagy tán vacsora? Mindegy, hogy nevezzük, evés lesz itten, akárki meglátja... Középtájt helyet is foglaltam, előrenézvést a frontirányba, kikérezkedtem a mosdóba, kézmosás, gyors könnyebbülés, és készen is voltam befogadni az étterem kreálmányait. A csészés erőleves húsos batyukkal, füstölt fürjtojással meglepően gyorsan jött és meglepően finom is volt! Ejha, jó helyet választottam. A hagymás rostélyos is meglehetősen gyorsan elkészült, hatalmas hagymakazal, túrás, ásás a kazalban, nem volt szétázva a mustárban a hús, jó nagy darab állatti maradványok voltak a hagymahalom alatt, jelentős mennyiségű és finom krumplival. Ettem, mintha az életem múlott volna ezen, és tényleg. Éhenhalni szomorú és fájdalmas dolog lehet. Szégyenszemre még hagytam is a tányéron a végén, pedig nem volt rossz semmi egyáltalán. Aztán a végére, hát hmmm.. bűnbánóan elmondom, hogy a Drehert nem annyira szeretem, így aztán tartogatott nekem a sors kisüveges Pilsner Urquellt, amivel tényleg elégedett lehettem. A felszolgáló nagyon kedves volt, udvarias, informatív, érdeklődő, útbaigazító... jól adott hozzá az étkezéshez személyes hangulatot. Viszont az étterem kicsit olyan hodály, abba valahogy nem annyira bírtam beleszeretni. Mindezért viccesen keveset fizettem, valami 5000 forint körüli összeget. Összehasonlítva a való élettel, ez kiváló ár/érték arány! Ajánlom is a helyet szeretettel mindenkinek! Nem érdemes éhesen, sírva elmenni mellette! Közben besötétedett, mikor kiléptem a közforgalomba.