hogy is mondjam, az nem egy kisvendéglő, még csak cégére, felirata sincs, egy jóságos helyi felvilágosított, hogy ez itt nem úgy van, itt csak főznek valakiknek nagytételben, akik előre megrendelik, itt enni nem lehet. . . csüggedtem is kegyetlenül. De ott szemben, a kapu alatt van valami, menjek át oda, aztán kérdezzem meg, hátha van mit enni. Az a "szemben"-dolog egy elég érdekes valami, az van kiírva, hogy Soproni beváltóhely. Hmmm. . . de kaland az élet, nézzünk be! Valami nagyon vegyes dolog ez, fagyizó, söröző, amolyan kedélyes focis kocsma, vagy mi. Kérdezem az egyébként kedves, helyes lányt, hogy enni nem lehet valamit? Az ember, ahogy éhesül, egyre alacsonyabbra teszi a lécet. Hát, szokott néha hamburger lenni, elmegy, megnézi, van-e hozzá valami alapanyag? Visszajön, nincs. Hát akkor menjünk éhesen a világba. . . de ne, várjak, hátha. . esetleg megnézi, van-e valami hot dog, mert megsajnált. Hot dog? Azt egyek ebédre? Ezer éve nem ettem hot dogot. . . de az éhenhalásnál jobb ötlet! Lány elmegy, tesz-vesz a konyhafélében, közben szóba elegyedtem a tulajjal (? ), hogy mi ez itt, nagy vigyorogva mondta, hogy a Yo-zan-ti, kétszer-háromszor elmondattam vele, aztán azt mondtam, hogy inkább írja le, leírta. Hot dogom elkészült, volt benne mustár, ketchup, és közben hozzáidomultam a helyhez, leültem rágcsálni, bejött egy helyi kedélyes, elkiáltotta magát, hogy, na, nem sörözni csak pisálni jött, aztán dolgavégeztével mégis inkább maradt, és mégis felragadott egy doboz sört, közben vigyorogva beszélgettünk a környékről, élvezték, hogy van itt egy ilyen tájidegen koma, szívesen beszélgettek velem. Szóval fura ez, megettem a két hot dogot, mindössze 1000 forint volt a kettő együtt, jól is éreztem magam, mégsem ajánlom a helyet, mert nem tudom, miért ajánlanám meg kinek? Valószínűleg én sem jövök vissza, de egyszer jó kaland volt, bizonyos mértékig élveztem is!
