A tassi zarándokvalami

Tulajdonképpen nehéz kibogozni, hogy ez az izé miért és kinek készült. Valójában nem állt itt egy régi templom, nem volt ütközet, hősies valamik nem történetek, meg siránkoznivalók sem, ezt csak úgy ideépítették, emlékéül annak, hogy ennek a tájnak sokféle lakója volt. Aztán voltak ilyenebbek meg olyanabbak. Ez az építmény valami átmenet az emlékmű, templom, kápolna, pihenőhely, stb. között. A párja valahol a zsilipkapunál van, lementem oda, de nem túl érdekes. Mondjuk, hogy ez egy zarándokútvonal, és azért van ez itt. Szoktak erre járni, ha szoktak, kis csoportokban aggok, valami botokat cipelnek és kegyetlenül énekelnek. Én néha megkérdeztem az ilyen vándorokat, hogy miért teszik? Mert erre járt Mária? Nem, nem tudják megmondani. De nem baj, egyáltalán nem baj, hála az égnek, kirándulnak a szabad levegőn, és ez jót tesz mindenkinek. Meg aztán belekeverednek ebbe az egészbe valami ősi temetőkbe talált régészeti emlékek is, de nem tudják egymáshoz illeszteni őket. Egyszer, valamikor minden és mindenki régészeti emlék lesz. Mondjuk, hogy ez itt egy leharcolt pihenőhely, ahol leülhetsz és elgondolkodhatsz ezen.