Szuper élmény!

Gondolkodom rajta, hogy ezt a helyet milyen nehézségekkel lehetett korábban megtalálni, én megnéztem a térképen, és pont ott volt, ahová a térkép teszi. A várost átszelő nagy útról (Összekötő út) lefordulunk a Vágóhíd utcába és simán, nyílegyenesen belevisz a múzeumba. Ott letettem az autót a környező parkolóban, aztán vigyorogva jelentkeztem a portán, hogy itt a soronkövetkező látogató-koma. A két hölgy egymás kezéből kapkodott ki, hogy melyikük vezessen körbe. Végül megállapodtak, és nagyon-nagyon jól jártam ideiglenes társammal, tényleg körbevitt alaposan, fantasztikus dolgokat mesélt, mindent megcsodáltunk, és én, szerény műszaki érdeklődésem mellett. el voltam ragadtatva! Már a városból kiebrudalt szoborparkban is ujjongtam, micsoda retro-leletek kerültek ide, aztán az alkatrészekből kreált szobrok is nagyon érdekesek voltak, a bányászok öltözője még inkább, a plafonra húzták fel a ruhájukat csigákkal, a zuhanyzóban az eredeti festés van még, pereg le a falról, de így az igazi, felújítva már nem nagyon tetszene ennyire, mint eredetiben. Az öltözőbe mindenféle antik alkatrészből innovált hangszerek volt, még pengettem, döngettem is párat, szóval vidám élmény is volt, szívből hülyéskedős, meg igazán komoly is, mert sokszor volt, hogy elálmélkodtam ezen az életen. Mármint a bányászokén. "Jó szerencsét!" köszöntünk mindenkinek, akivel találkoztunk. Megtanultam közben néhány dolgot, a hatalmas leeresztő kas (lift) működését, a sűrített levegő előállítását, bámulatos, mi minden kell a szén kifejtéséhez, félelmetes mennyiségű felszerelés. A bányászlámpák evolúcióját is megszemléltük, az eligazítótermet, az irodákat, aztán lejtősaknába is bekukkantottunk, meglóbáltam a fejtőkalapácsot, hát, elég nehéz. Azután felejthetetlen a kis lakóházsor, ahogy időben fejlődik egymás után, egyre korszerűbb lesz, ahogy lépkedünk tovább, de azért picike élettér ez, pláne, ha gyerekek is vannak, egy családnak. Nincs hol lenni. Konyha van, szoba van és apró kamra. Mondom én nagyarccal, de életem "hőskorában" én is szoba-konyhában laktam, feleséggel, gyerekekkel. Na szóval, azért mégis tudom, mi az. A borbélyműhelyt is élveztem, a cipészt is, remek hely ez! Az iskola meg valami nagyon igazinak látszó, de tényleg! Voltam valaha diák is, tanár is mindenféle korokban, hát ez is szívhez szólt, nekem legalább. Az elegánsabb, középvezetői ház is tetszett, de nem is tudok mit kiemelni, olyan jól telt el az idő, csak úgy elröppent, aztán kezdtem belátni, hogy a napi terveim kútba is estek, ezzel fogom itt tölteni a napom zömét! Nem is számítottam erre. Akármennyit el lehetne ott csodálkozgatni! És milyen sokat tesz hozzá az emberi tényező! Kétszer élvezetesebb volt ilyen vezetéssel az egész!