Kis szoborbaki

Hát, csak felkerestem már ezt a nyilazó harcost, ha már arrajártam. Igaz, nem volt valami közel, fel kell érte mászni valami emelkedőn a dombra, de az ember ne panaszkodjon, másszon, ha már lovazós nyilazóst akar látni. No, és akkor megvan. Egy kis félresikerült ősmagyarkodás. Jó példa az un. "galopp volant", azaz külföldiül "galop volant" esetére, ezt a hibát festményeken is el szokták követni régen, látni olyankor olyan régi képeket, hogy a rókavadászaton, hadászaton, esetleg lóversenyen a lovak vágtája így van ábrázolva. Mármint, hogy a ló két lába párhuzamosan előre van nyújtva, ugyanígy a két hátsó lába is. Ilyen ugyanis a természetben nincs, a ló a valóságban soha nem csinál ilyent, ezt csak az a képzőművész követi el, aki nem nagyon figyelte meg a lovak mozgását, de veszi a bátorságot, hogy lovat örökítsen meg. Na, de ezt leszámítva ez a fickó itt a megmerevedett mozdulatba száradt, egyik oldalról nem is látszik a feje, másik oldalról kiderül, hogy azért megvan, és hát lövi azt a hátrafelé nyilat szorgalmasan, ami állítólag a védjegyünk (meg még egy rakás kihalt vagy nem kihalt pusztai lovasnépé).