Vissza a sötét középkorba

Nagyobb társasággal foglaltunk helyet egy vasárnapi ebédre. A belső teremeben kaptunk helyet, amit a por vastagságából, a koszos, mocskos terítők, asztalok látványából, a hőmérséklet alacsony voltából és az ott tárolt kacatok mennyiségéből következően inkább raktárnak használtak, mint vendégtérnek. A kiszolgáló ,,hölgy" nem biztos, hogy már nagykorú volt. Az, hogy nem volt a helyzet magaslatán, enyhe kifejezés. Össze-vissza irkálta a megrendeléseket, majd a kiszolgálásnál meg is mutatkozott a trehánysága. A társaság egyik fele már rég megette a levest, a másik még meg sem kapta. Utána a főételnél ugyanez -volt, akinek az ételrendelését egyszerűen le sem adta a konyhán.
A pontot az i-re az tette fel, hogy rendeltünk elvitelre is, időben szóltunk, kétszer rá is kérdeztünk, hogy készül-e (persze, volt a válasz), de fizetés után derült ki, hogy még csak akkor kezdték el csinálni. A külső térben bezzeg ontotta a kályha a hőséget, mi meg ott vártunk kabátban 20 percet az elviteles kajára (na nem az egész társaság). Ja, a fizetés is igen nehezen ment, mivel nem minden úgy volt felütve, ahogy azt fogyasztottuk.
Komolyan mondom, nem is értem, hogy létezhet egyáltalán ez a hely.