Olyannyira, hogy a bornapoknak és egyéb nyári rendezvényeknek helyet adó tér közvetlenül mellettük található. A fizetős homokos strand, ami a Balatonon az egyik legnépszerűbb, csupán pár percnyi séta. A környéken számtalan étterem és egyéb vengéglátó egység is található. Egy jó kis fagyizó egyből a kerítésnél. Ennyit a pozitívumokról. A berendezés gyakorlatilag a megépítés óta konzerválódott. A szocreál belsőépítészet és lakberendezés "vívmányai" itt mind egy csokorba gyűjtve élvezhetőek. 30-40 éves bútorok, szőnyegpadló, mini ős tévé, ős hűtő (nem úgy nézett ki, mint amit az elmúlt 10 évben bárki kitakarított volna), ronda barna kihúzható sezlony, retró zuhanytálca nájlonfüggönnyel. Olyan kellemetlen, áporodott szag van a szobákban, mint a kórházi elfekvőben, ez már beleivódott mindenbe, nem lehet kiszellőztetni. Lambéria burkolat az étkezdében és a szobában az ágy feletti falon. Az egészet a szálloda uralkodó színe koronázza meg, a zöldnek talán a legrondább árnyalatáról van szó, ami nemcsak kívül, hanem a belső falakon is megjelenik. Nincs légkondi, a wifi nem működik, a melegvíz vagy van, vagy nincs (villanybojlert használnak? ? ), a falak papírvékonyak és az ablakok nem szigeteltek. Így amit a kedvező elhelyezkedésről írtam, vissza is üt. A bornapok és a többi rendezvény ideje alatt lehetetlen pihenni és szobában megmaradni, általában este 11-ig tart a buli, a színpad csak pár méterre van a szállodától. A szobában is úgy hallgathatod a hazai középszerű énekeseket, mintha a színpadon ülnél. A "közösségi térben" van biliárd és csocsóasztal, valamint egy kis játszsarok a gyerekeknek. A takarítás mint olyan, csak elméletben létezik, polcra, szekrény tetejére, ágy alá ne nagyon nézzetek be, mert bármit találhattok (a több centi vastag porcicák között). Az udvaron szolid játszótér focipályával.
