Kényelmes széken terpeszkedve szeret enni, vagy bárszéken kuporogva. :-) Vagyis a berendezés inkább praktikus, mint tetszetős, az étterem jellegéhez illő dekorációt néhány kép és angol nyelvű "poénos" Buddha-idézet jelenti. Kedvezményes bónusszal vacsoráztunk, az összeállítás levest, előételeket és 38 db-os szusiválogatást tartalmazott. Este már nem szoktunk ilyen irdatlan mennyiséget enni, ám a bónusz, csuda tudja, miért, csak 17. 00 órától volt felhasználható. Ezt semmi sem indokolja, mert gyakran járok arra, és jól tudom, hogy délidőben sincs telt ház, a turistaáradat inkább a magyaros éttermeket, kávézókat, szendvicsezőket szállja meg, mostanában pedig a Bazilika előtti adventi vásár lacikonyhái előtt tolong a tömeg. Vagyis biztosan befértünk volna délben, és egy fejedelmi ebédet ehettünk volna ahelyett, hogy becsomagoltatjuk és eltesszük másnapra a szusi felét, aminek ugye a frissesség az egyik legfőbb erénye. A menü első fogása forró Miso leves volt, tofuval és algával rendesen telepakolva. Kitűnő, de a fenti okok miatt nem esszük meg az egészet, hagyunk helyet a többi fogásnak is. Majd a kellemesen sós, langyos edamame következett, ezt az utolsó szemig elcsipegettük. Utána jöttek a csirkés tekercsek, amik egy kissé olajosabbak és nehezebbek voltak a kelleténél, de a szójaszószba tunkolva elég jó volt az összhatás. Mire az est fénypontját, a szusit kihozták, bizony jól is laktunk. Azért persze megkóstoltuk az újdonságokat, a szépséges (háromféle halas, avokádós) szivárvány-tekercset, a csirkés kifordítottat meg az isteni finom kacsás nigirit, de jó részét hazahoztuk. Az étterem és a mellékhelyiségek tisztasága kifogástalan. A kiszolgálás gyors és mintaszerű: a pincér (szemüveges fiatalember) mindig a legjobb pillanatban tűnik fel, lényegre törő kérdései és sallagmentes magyarázatai vannak, kínál és nem rábeszél, mestere a szakmájának.
