Úúú, hol is kezdjem? A jóval vagy a rosszal? Szeretem az egzotikus ízeket, az ázsiai konyhát is általában. Ide is reményekkel tértem be és őszinte kíváncsisággal. Azután, khmmm. . . na jó, az egy dolog, hogy egy ázsiai étteremben a pincérlány inkább legyen karcsú kelet-ázsiai kedves, mint egy amolyan óbudai mosónő a múlt század elejéről.
Nem ugyanaz a kategória és rendszertani besorolás. A tisztaság meg hát. . . terítetlen asztal, de még csillog rajta itt-ott, hogy valami nedvessel le volt ez ám törölve, és így olyan kis spirális maszatok maradtak a tevékenység nyomán. Az evőeszközt úgy kellene kivenni, hogy a késeknek a pengéje és a villák fogazata áll ki a tartóból, elég gusztustalanul. Tanácstalanul keresgéltem, de a többi asztalnál is ez volt a trend. Észrevételezésemre a mosólány elöblítette valami falicsapnál az egyik készséget. Amúgy a leves nem volt rossz, marhahús leves mindenféle illatos füvekkel meg csírákkal, a garnélarák sem volt rosszabb vagy jobb, mint máshol. Sótartó, fogpiszkáló, szalvéta nem volt az asztalon. De még egy alátét tányér sem akadt a levesemhez. . . kár, hogy így jártam lehetett volna ez jobb is.
A Dang muoi hálózat a kedvenceim közé tartozik, mióta elolvastam a talán 2013-as (vagy 2012-es) kiadású Top 100 gasztro-kaland című Dining Guide kiadványban a róluk szóló cikket. A nagyobbik fiam azóta is fújja, hogy Dang a csapádapa, Muoi az anya és hogy hány gyerekük van.
Voltunk kint a kölkökkel a Józsefvárosi piacon is az éttermükben, egy jóbarátommal az Ernő utcában is, amíg ők vitték, most más néven vélhetően más csapat csinálja. Majd szép sorban látogattam az egyes egységeket, a Nagymező utcait, az Attila útit, a Villányi útit s most beleakadtam tiszta véletlenül a Kolosy tér mellett levő Bécsi útiba. Itt is tekercseket (nyárit és tavaszit) rendeltem volna valamint pho-t, de mivel a szakács már nem emlékszem milyen okból aznap elég hamar elment, csak pho-t lehetett enni. Ezért csomagolva kértem egy adagot, pontosabban nem is ezért, hanem egyrészt azért, mert sejtettem, hogy apám boldog lesz, ha hazavisszük Neki egyik kedvenc levesét, másrészt azért, mert anyám nem bírja a hideget és bizony elég hideg volt a vendéglőben. Úgyhogy hazavittük a rendkívül ügyesen csomagolt levest, ami nagyon komoly adag. 1500 forint volt a marhaszegyből készült lé, az tűnt fel, hogy íze sokkal karakteresebb, mint a legutóbb a Bosnyák pho-ban és a Quan non-ban evett pho-k. Nem mintha azok rosszak lettek volna. Egy jókora műanyagedényben volt a rizstészta, a csíra, zöld hagyma, zöld koriander, lime és csili (egy egész chili) és egy másikban nylonzacskóban a leves, mely még meleg volt mire hazaértünk egy másfél-két órával később. Hárman ettünk belőle, szinte jóllakásig. Nagyon jó élmény volt ez, de ha realisták vagyunk, akkor összességében csak 4 pont a hely.
Az értékeléseket az Ittjártam.hu felhasználói írták, és nem feltétlenül tükrözik az Ittjártam.hu véleményét.
Ön a tulajdonos, üzemeltető?
Használja a manager regisztrációt, ha szeretne válaszolni az értékelésekre, képeket feltölteni, adatokat módosítani! Szívesen értesítjük arról is, ha új vélemény érkezik.
