Még mindig öregszik a halász

Nálunk családi legenda volt az Öreghalász. Atyám Újpesten volt kerültei főorvos, azt hiszem, az ő idejében nyitott ez a hely, és hamar bekerült a házi szókincsünkbe is. Nagyon jó halászlevekre emlékszem. De valahogy 30 éve nemigen jártam errefelé. Egyszer, mintha jött volna egy kanadai rokon, és nagyon szeretett volna igazi, jó halászlevet enni Budapesten, akkor ezt találtuk ki és valami edénnyel el is jöttem ide és hoztam. Most arra vitt a dolgom megint, megláttam a lakótelep tövébe beleszomorodott éttermet. Visszajöttem és bentről is megnéztem. Halászlé, persze... milyen is? Vegyes. A hely üres majdnem volt, félidőben ebéd és a vacsoraidő között. Makulátlan rend. Pincér azonnal jön, én mondom, ő ajánl, de mást nem kérek, hozza kérés nélkül a csípős kiegészítőt. Majd nemsokára jön a kis bogrács, forr, rotyog, alatta ég a tűz, és a nagy csendben végig hallgattam a sustorgását, amíg ki nem hunyt a láng. Finom volt. Talán nem e legjobb, mert azért arra vannak más tippjeim, de mindenképpen a jobbak közül való. Sűrű, nem nyers, nem túlfőtt. A kenyér nem volt egy friss vágás, de csak azért, gondolom, mert így du. négykor nem vágnak fel egy emberért egy teljesen új kenyeret. Az ár nagyon korrekt, ismerve az országos körképet, a hely kívül kopott, belül tiszta és szép, a felszolgálásra sem lehet panasz. Ez itt így minimum egy négyes. Az emlékeim meg ott kóborolnak tovább.