Kíváncsiak voltunk, nem csalódtunk

Barátnőmmel többször beszélgettünk arról, hogy meg kéne nézni a Rudas fürdőt a felújítás után. Klassz lehet a nyitott jakuzziból látni a panorámát, a Dunát. Egyik szombat délután nekivágtunk, s felfedeztük a fürdő zeg-zugait. A pénztárnál már elakadtunk, pedig mind a 3 üzemelt, külföldiekkel volt valami probléma. A várakozás alatt elolvashattuk az árakat, s még fel is ocsúdhattunk, mire sorra kerültünk. Nyugdíjas jegy nincs a wellnessbe, vedd meg magyar kisnyugdíjas a 4200 forintos napijegyet. Ha már idejöttél! Hát nem a mi pénztárcánkhoz van méretezve az biztos. Egy életem, egy halálom, gyerünk be! Fel a lifttel az öltözőbe, le a medencéhez, kanyar balra, kanyar jobbra, de hol a feljárat a wellnessbe? Többszöri nekifutás után sikerült megtalálni! Mennyivel egyszerűbb lenne egy két táblát kitenni? No végül eljutottunk az áhított kilátáshoz a Dunára, s gyönyörködhettünk a csodás budapesti tájban, a hajóforgalomban, miközben a napsütést is élvezhettük a Rudas tetején a kellemes meleg gyógyvízben ülve. Mikor beteltünk a látvánnyal, a belső medencéket is végigjártuk, úsztunk is egy jót, s kellemesen elfáradva jöttünk el a régi, patinás gyógyfürdőből. Hogy megyünk-e majd újra? Talány.