82-es Vendéglő Eplény

A pacal ízletes volt, lehetne persze kekeckedni, hogy a pirospaprika színe, meg aromája stb nem ideális, de így ahogy volt nagyon is ízlett, majorannásan, állaga is rendben volt. A kovászos uborka korrekt, a kenyér gyengécske. A velős pirítós olcsó és finom, ideális sörkorcsolya. A kiszolgálás ultrakedves, kiderítettük, hogy az aranyos, közvetlen, szívélyes pincér hölgy egyik rokona évfolyamtársam volt a jogi egyetemen 1990 és 1996 között. Kicsi a világ. Erős 4 pont.

A velős eplenyi pacal nem is volt rossz. Van aki szerint a pacalon már indokolatlan a pirított szalonna, de ez ízlés kérdése. Az íze nem tett hozzá, az állaga kicsit zavaró volt. A párom rántott husija elég sápadt volt, és nem is volt a legjobb, de nagy baj nem volt vele. Az ételek árához hozzá kell szamolni a köretet. Ezzel együtt nem drága, de csak a mai szinten nem az.

Én fél adagot ettem, amiért itt csak 60%-ot számolnak fel. A desszert is finom volt, gesztenyepürét és palacsintát ettünk. Csak annyit lehetett volna még tenniük, hogy miután elhúzódó vacsora volt, 1-2-szer még visszanéz a pincér, hogy szeretnénk-e még valamit. Volt, hogy bementem rendelni, de összességében jó érzésekkel és jóllakottan távoztunk.

A helyiség pici, és nyomott konyhaszag van. Nyáron biztos jobb, van terasz, van tér, nyitva vannak az ablakok. De most nem. Van vagy hat asztal, esznek is páran éppen. Jellemzően melósok. Végül csak egy asztal maradt foglalt az enyémen kívül, annál három munkaerő ült, fejben építettek valami ácsolatot, vadul repkedtek a levegőben a bmegek meg a qwanyák. Csigákról és kötelekről is volt szó. A lány, aki kiszolgált, kedves volt nagyon. Étlap az asztalon, lehet választani. Májgombóclevesre és gombás pacalra támadt kedvem. A leves forró volt, én nagyon kis adagnak érzékeltem, de olcsó is volt nagyon. Kérés nélkül kaptam az asztara az erőspistás tálkát. Nem is volt rossz, a didergős időben jól is esett, nem csak az eső, a leves is. A pacalban alig érzékeltem a gombát, de nem volt vele baj, egy darabig. Amikor rájöttem, hogy mi a gond, megdöbbenve láttam, hogy egy ujjnyi vastag piros zsiradék maradt a tányérban, abban áznak a krumplik, és én már émelygek a forró zsírtól és a kalóriabeviteltől. Talán ha bányász lennék, vagy olvasztár, kellene is ennyi. Így viszont csak izzadtam és öklendeztem, kiszabadultam a szabad levegőre és próbáltam mélyeket lélegezni. A kaja fele bent maradt a tányérban. Fizettem, aztán eliszkoltam onnan, jobb helyek felé. Még egy félórát vadul káromkodott az epehólyagom és szidta a felmenőimet.