Bementem a vendéglőbe, mert nem vagyok sem osztrák, sem vadász és el is ítélem az éppen bőgő bikák nászának ilyen módon való meggyalázását. Ezek a suttyók nem a beteg állatokat lövik ki, hogy segítsenek a természetnek, hanem a legszebbet, a legegészségesebbet, hogy ne szaporodhasson. Az étteremben nem volt senki, egy darabig szerencsétlenkedtem, beszóltam a konyhába, hölgy kijött, mondta, nincs itt, elment, majd jön. Hát elnézelődtem. Azután megjött az úr, és máris foglalkozni kezdett velem. Egyébként nagyon barátságos volt, örült a vendégnek, szívesen beszélt. Kértem egy kisadag húslevest gazdagon, meg másodiknak - az úr külön ajánlására - bélszínt dödöllével, gombamártással. A leves kis piros lábasban érkezett, és ismerjük el, hogy unalmas volt és íztelen. Sok helyen még arra sem veszik a fáradtságot, hogy összekeverjék az anyagokat, hanem ahogy külön lettek tárolva, hát külön is maradnak a répák, tészták, húsok. Lehangoló. A bélszín is jól nézett ki, de aztán ez is elszomorodott. Nos, talán meg kellett volt kérdezni, hogy hagyna szeretném? Teljesen átsütve, vagy csak félig, vagy csak úgy nyersen? Nos, ez kívülről szépen átsütöttnek látszott, belül viszont lilanyers volt, egyes helyeken meg még véresen piros is, Azokat a falatokat meg is hagytam, Ha nyers állatot szeretnék enni, akkor futok a legelőn a tehén után és kiharapdálok belőle. De én nem szeretnék nyersen enni húst, legfeljebb a tatár beefsteak lehet kivétel. A gombaszósz is ízetlen volt, a dödölle meg egy puha massza, némi apró pirított hagyma azért került mellé. Meg valami nyers póréhagyma is. Itt a konyha a gyenge láncszem, azt hiszem. Sajnálom. A másik, amiért húztam az orrom, hogy kértem limonádét. Az úr is kezdte gyártani. Direkt odasomfordáltam a pulthoz, és néztem, hogy úgy közvetlenül, a mindenre használt mancsával teszi bele a szeletkéket, Lehet, hogy én vagyok a finnyás, de azért mégis. . . szóval, ennek nem így kéne működnie. Mindezért 9000 forintot fizettem, borravalóval együtt.
