Betértem én is

Hogyan is kerül az ember Mezőhegyesre és a Betérőbe? Hát úgy, hogy Mezőkovácsházán meg messze a vidéken semmi nincs nyitva. Igaz, van a Hangulat nevű hely, ott lehet is enni, de egyszer kipróbáltam, és nem vágytam vissza. Jaj, mi legyen? Azt mondja az okostérkép, hogy de a Betérő azért az nyitva van ám! És akkor most sok autózás megint sötét pusztába? Hát igen. Nincs ezen mit tanakodni, indulás! Mezőhegyes, Betérő megvan, az ittjartam legjobb erői ajánlják is teljes erővel, mi kell más? A pult előtti részen, úgy tűnik helyi nagycsaládok ülnek, halom gyerekkel, biztos költik éppen a falusi CSOK-ot, így aztán a nagyobbik terem, ami teljesen üres volt, csak az enyém maradt (néha). Étlap nagyon gyorsan jött, nagyon kedves, emberi, barátságos a kiszolgálás, és valami nagyon egyszerűt választottam gyorsan, kicsit szégyenkezve, hogy messzi idegenként itt feltartom ilyen későn a konyhát, rántotthús volt az krumplipürével, kukoricasalátával, és meghökkentően hamar meg is kaptam. és minden nagyon finom volt! Az csak színezte az estét, hogy a szomszéd nagycsaládok totyogói néha átjöttek, anyuka féltő kezének oltalma alatt, aztán a nagyobbak is hárman-négyen, és jól megbámultak engem evés közben. Ez a performance három-négy alkalommal megismétlődött, anyuka egyszer sem mondta, hogy ne zavarjátok a bácsit evés közben, mert ha már itt van ez a látványosság, hát tessék jól megnézni. Meg is lettem nézve. Aztán egyszer csak elmentek, az egész többtagozatos bölcsőde és óvoda, és meg maradtam egyedül a pultos hölggyel, jó hely ez nagyon, beszélgettünk a csárdáról, hálás voltam a vacsoráért, ittam is valami szoftdrinket és az egészért fizettem mindösszesen 3640 forintot! Na, hát ilyen ez, ez egy biztos pont, ide érdemes eljönni!