Nem volt még itt senki szeretni?

Nahát, ezen is csodálkozom... ez a szobor annyira vonzó, szerethető, hogy azt hinné az ember, az ország lakosságának zöme megfordult már itt, de úgy tűnik, nem. Amúgy kettő az egyben, kilátó meg szobor is együtt. Na jó, mondjuk, hogy lehet giccsnek is, túláradó érzelemnek, vagy túlzott hatásvadászatnak is felfogni, én nem annak tartottam. Vicces időben - hol esett, hol sütött a Nap - hágtam meg a dombot. van egy parkoló, onnan roskadozó szőlőtőkék között vezet az út tovább, nagyon szüret-előtti állapot, és akkor kibukkant ez a látványoság a semmiből. Vannak padok, leülhetsz, hosszan elgondolkodhatsz az értelmén. A két felnőtt test egymásnak háttal szomorkodik, vagy össze van veszve, és a testben raboskodó gyermeki lelkek egymást keresik közben. Ehhez persze még hozzá is fantáziálhatsz bármit, bárki kedvedre. Egy darabig időztem, közben elállta az eső, jöttek más érdeklődők is, szívességből fotózgattuk egymást, aztán, hogy más is megtörte az intim magányt, felkerekedtem és én is odébbálltam.