Atisvito adatlapja

. . . na, az érdekes volt. Megláttunk egy lány, aki a földön térdelt egy halom papír között, és megkérdeztem:Elnézést, ebédelhetünk? . . . Természetesen! felelte, majd unott arccal felkelt, és megmutatta hová ülhetünk le,majd megkérdezte rendelünk-e italt? ! Rendeltünk. Megköszönés helyett hátatfordított, bement a pultba, és kézben, tálca nélkül, kihozta a rendet italt. Az "ital mellé", természetesen kaptunk étlapot, majd a lány magunkra hagyott. "csak azért fogalmazok így, hogy lány, mert a pincérhez vajmi kevés köze volt. Hogy ki hogy néz ki, arról nem tehet, de! ! ! :feszülős pólót felvenni egy nem túl előnyős felsőtestre, majd ezt fokozni egy majdnem átlátszásig elkopott fekete cicanadrágra, és bezárni egy szürke sportcipővel! ! ! ? ? ? Nem tudom. Lehet csak én vagyok finnyás! Nade. . . húsz perc várakozás után "jelzem mi voltunk az egyetlen vendég" megérkezett az étel! Hááát! ! ! . . . Nem ecsetelem mit rendeltünk, "szerintem bármi lehetett volna", szörnyen néztek ki! Belekóstoltunk. Nem kellett volna! Ízvilágában mindkét étel ehetetlen, kinézete mindkettőnek az "egyszer már megettem" kategória! . . . . A 90%-át meghagyva vártuk az asztalnál, hogy a"lány", leszedje a terítéket, és számlát kérhessünk. Ami, amikor kiért, megbotránkoztatott! :ebből a pénzből, akár jót is ehettünk volna! ! !