B.Virág adatlapja

Egy öszetákolt hepehupás szakadt putris udvar. Ahova leültünk asztal az full ferde volt a paddal együtt. Máshova átakart ültetni a "pincér" , de ott a társaság volt nagyon hangos. Egy másik asztalt is felajánlott ami a ház oldalára néz konkrétan a farakással szembe. Hát köszönöm , de nem szeretném a farakást nézni miközben eszem. Az asztal ragadt,az evőeszköz is furcsán foltos volt. A rendelésünket kb 3 méterre tőlünk vette föl, csipőre tett kézzel támasztva a szekrényt ahol volt a számitógép, mert neki így egyszerűbb. A férjem vargányás őzpörköltet kért krokettel, én vargányapörköltet juhtúrós sztrapacskával. Még 5 perc se telt el és már ki is hozta az ételeket, ami vallljuk be elég gyanús. A férjem pörköltje full hideg volt az enyém pedig kicsit nyálkás. A magát jópofának gondoló öreg "pincér" 3 méterről oda szól, hogy "kér kenyeret? " Válaszoltam, hogy nem, köszönjük. A válasz : "nem magát kérdeztem hanem a fiatalembert". Mondja a férjem is, hogy köszöni nem kér. Erre folytatta tovább a fickó : "vigyáz az alakjára? . . vagy a hölgy vigyáz a maga alakjára? ". . Mondtam neki határozotabban, hogy NEM! Erre jópofán " jó étvágyat kedves vendégek. . " Ettől a kamu tenyérbemászó stílustól falnak megyek. Az ételek amúgy annyira nem voltak rosszak. A férjem megette így ahogy volt, én a negyedét ott hagytam. A poharak gyanusak voltak tisztaság ügyileg úgyhogy áttöröltem zsepivel. Mikor végeztünk és vitte volna el a tányéromat az úgy odaragadt az asztalhoz, hogy alig tudta leszedni. Na itt meg is jegyeztem, hogy nagyon ragad az asztal. Ő meg nem értette, hogy mitől. Hát talán le is kéne mosószeres vízzel mosni, nem csak lesöpörni a morzsákat. . . . Szóval borzalmas volt az egész, úgy ahogy volt. Ez egy dzsuvás szakadt büfé, uninteligens nem pincérnek való, a szakmához közük nincs felszolgálókkal. Soha többet még a közelébe se!