. . ral, így kértünk egy tiszta poharat és egy újabb szívószálat. (Jobb helyeken a szívószálak egyenként csomagolt papírtasakban vannak. ) No de, hoztak is egy másik poharat és az eredetei szívószálat pedig vissza, azzal a változtatással, hogy a légysz. . . os végét levágták. Ja, és a pincér, csak úgy „simán” kézben hozta vissza és tette a pohárba. Én fogast rendeltem VOLNA, amit már előző nap kinéztem az étlapról és amire már fel is készültem lelkiekben. Pár perccel a rendelés leadását követően, visszajött az asztalunkhoz a pincér, majd közölte, hogy a séf "üzeni", hogy nem jó minőségű a fogas, így inkább nem készíti el, válasszak mást! Hm. . Szimplán elég lett volna azt mondania őszintén, hogy hááát. . . nem készültek fel eléggé a hétvégére, így a fogas elfogyott. Ezek után azt mondta, hogy szerinte válasszak csirkét. Én közöltem vele, hogy köszi, de nem szeretnék csirkét enni. (Étteremben én pl. sohasem rendelek csirkét, tekintve, hogy azt az ember otthon is gyakran eszik, így étteremben szeretek kicsit különlegesebb ételt rendelni. )
Az étlap meglehetősen szegényes, ámbár igen különleges nevekre "keresztelték" az egyes ételeket. Egy „egyszerű földi halandónak” fogalma sincs sok esetben, hogy mit takarnak az ételnevek, illetve olyan ízpárosítások szerepelnek, – pedig én kifejezetten ínyencnek vallom magam – amely ízek együttes jelenléte nem esik jól az embernek. (Pl. zsíros kacsamáj kávéchips-el? ! )
Újra átnéztem az étlapot és végül rendeltem egy kacsamájat, meggyszósszal, KÁVÉCHIPS-EL és valami tenyérnyi nagyságú, olajban sült krumplis lepénnyel. A kacsamáj totálisan sületlen, véres, a krumplis lepény rendkívül olajos, nyers és lisztízű volt és ha még ez nem lett volna elég, ráöntöttek kb. 2dl zsírt is, úgy, hogy az egész úszkált az olajban. Rendkívül rosszul esett az étel, az íze, az állaga, a zsírossága - egyszerűen förtelmes volt. Közben rendelnem kellett egy adag krumplipürét, hogy valamennyire kompenzálja, felszívja azt irgalmatlan mennyiségű zsírt az ételről. Azt már csak tényleg zárójelben, hogy a krumplipüré olyan sós volt, hogy egy sóbánya vetekedhetett volna vele. Végül az árakról: a probléma az, hogy a minőség kritikán aluli, az ár viszont klasszisokkal a minőség felett jár. A másik 3 személy étele sem volt mennyeinek nevezhető, így mindannyian "rossz szájízzel" távoztunk a „Smarniból”, valamint levontuk mindebből a megfelelő konzekvenciát!
