Marszupilami adatlapja

Az hogy sokat kellett vári a kajára, már lassan megszokott. De olyan még nem volt, hogy a kihozott ételt -miután már elkezdtem enni- a pincér egy "jaj, rosszat hoztam" kurjantással azonmód elvitte előlem. Visszagondolva itt kellett volna felállni az asztaltól, hiszen kimondta, hogy rosszat hozott. És tényleg. . . A dolgozókat nem lehetett megkülönböztetni a vendégektől, Némelyeken nem volt semmiféle "munkaruha". Mindig bátortalanul fordultunk a pincérhez, hogy valóban az-e. A személyzet unottan, ha épp nem haragosan dolgozott. Időközben leejtettek egy tányért, és majd 10 percbe telt úgy-ahogy eltakarítani. Nem számított, hogy a vendégek és a személyzet recsegő-ropogó tányérmaradékon közlekedik. A közömbösségből ítélve itt ez lehetett a szokás. A körülöttünk levők is véletlenszerűen kapták rendeléseiket. Pl. Gulyás helyett nokedlit. . (innét a hozzászólás címe) Ez vitt egy kis vidámságot a terembe
A krumpli püré tele volt sóval, vagy inkább fordítva. Delikát-tól elrontva (! ) A gulyásleves rémes volt, és bár előny, ha bográcsban készül, nem feltétele, hogy kiérezzem a fém ízét az ételből. Bár a látszólag össze nem illő ízekre a fizetésnél választ kaptunk. Óvatosságból mértékkel fogyasztottunk, bár nagyon éhesek voltunk. A fizetést sem lehetett elkapkodni, bár a 4 hónapos babánk már türelmetlen volt. (lehet hogy ő már látta a lényeget)Hiába szóltunk, hogy fizetnénk (ez mondjuk nem volt őszinte, mert ilyen traumáért épp eszű ember nem adna pénzt)
Végül elkezdtünk öltözni, hátha akkor odajön valaki, de mivel közeli rokonságban vagyunk a láthatatlan emberrel, erre hiába vártunk. Így hát odamentünk a pulthoz, és jeleztem hogy mennénk. Na itt összeveszett a személyzet néhány tagja hogy miért nem szóltál, te miért nem figyeltél. . és néhány foglalkozás is szóba került. Amíg készült a (vaskos) számla bejön a kerthelyiségből egy férfi és otthonos, rutinos mozdulattal beleönt egy bögre teát az egyik teafőzőbe. Egymásra néztünk a testvéremmel, és megkérdezte: Ugye te nem azt láttad amit én. . . Majd jön egy fiatal hölgy aki valószínűleg ott dolgozhatott, (bár amilyen képet vágott szerintem ingyen) és kért 1 teát. Az egyik kollégája azt mondta hogy elfogyott. A másik pedig kijavította hogy még van. . . Azzal engedett is a melegentartó edényből közben a mutatóújjával ellenőrizte annak hőmérsékletét. Nem lehetett forró, mert néhány másodpercig eltartott a művelet. Nagysokára megkaptuk a számlát 13080Ft mondta a hölgy. Adtam egy 20000ft-ost és elvettem a számlát alig egy perc múlva a hölgy elvette a pénzt, és kérdőn rám nézett. . Mennyit is mondtam? Kérdezte. Én önkéntelenül válaszoltam, hogy 13080. Erre visszakaptam 6200Ft-ot. Mikor jeleztem, hogy nem jó a visszajáró, azonnal kijavította, hogy rosszul hallotta. (Bocsánat hogy halkan beszélek. . . )
Jártunk már sok helyen, de ez dobogós lett! ! ! 1189Ft volt a szervízdij. . . . de szerintem az lenne a jogos, ha szégyellné magát a személyzet. [Moderálva - a szerk. ]
Senkinek sem ajánlom!